2016. november 14.

Sajttal töltött, rántott sonkaszelet sült krumplival, tartármártással







Ez az étel annyira egyszerű, hogy szinte nem is nevezném receptnek, és talán megmosolyogtató, hogy annyi bonyolultabb étel után most ez is felkerült a blogra. Én azonban nem szégyenkezem, mert egyrészt a kezdő háziasszonyok számára, vagy a gyorsan elkészíthető receptek kedvelőinek, ill. azoknak is jó alternatíva lehet, akik még valamilyen oknál fogva sosem hallottak erről az amúgy széles körben elterjedt ételről. A blogon való jelenlétének másik oka az, hogy ez egy számomra nagyon kedves gyerekkori ízemlék, mert Anya igen gyakran készített ilyet.
Aki követi a blogomat, az pontosan tudja, mennyire válogatós vagyok, de azt talán nem, hogy kiskoromban ez hatványozottan jellemző volt rám. Akkoriban a sajtos-tejfölös tésztán, a túrós és lekváros derelyén, a túrógaluskán, a palacsintán, a tükörtojáson, a rántottán, a vajas kenyéren/péksütin és a rántott májon/húson/sajton kívül nem nagyon voltam hajlandó mást megenni.
Nemrégiben Anyával arról beszélgettünk, hogy miket főzött nekem hétköznap, amikor általános iskolás koromban 3 évnyi menzás én-ezt-nem-eszem-meg szenvedés után végre belátta, hogy nincs értelme küzdeni, jobb lesz nekem a sulikaja helyett az otthoni, kevéssé fantáziadús étkeztetés. Mit jobb! Számomra ez maga volt a Mennyország. :D
Szóba került, hogy a fent felsoroltakon kívül a rántott, sajtos parizer volt az egyik kedvencem. Imádtam, ahogy kifolyik a sajt a két felvágottszelet közül. :) Akkoriban a tartármártás persze luxusnak számított, és a csalamádét is utáltam, de ezek nélkül is tökéletes élményt jelentett ez az étel.
Azóta persze iszonyú sokat fejlődtem az ízlésemet illetően, és bár a régi kedvencek ma is toplistásak, a sajtos párizsi valahogy feledésbe merült. Majd' 30 év után azonban előásta magát a tudatom mélyéről, hogy most újra megörvendeztethessem magamat vele. A parizert persze sonkára cseréltem, mert hát az mégiscsak finomabb. :) Jó ez a "gyerekkaja", de azért már nem nevezném kedvencnek. :D






Hozzávalók 2 személyre:

Töltött sonkához:
8 szelet pulykamellsonka
4 szelet Pannónia sajt
Graham-liszt
1 tojás
zsemlemorzsa
kókuszolaj a sütéshez

Körethez:
50 dkg krumpli
kókuszolaj a sütéshez


Tartármártáshoz:
4 ek. tejföl
3 ek. majonéz
1 tk. semleges ízű olaj
1 tk. porcukor
őrölt fehér bors
pár csepp citromlé

Továbbá:
csalamádé a tálaláshoz

elkészítés:

  1. A körethez a meghámozott, hasábokra vágott krumplit bő, forró kókuszolajban pirosra sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük és megsózzuk.
  2. A 3-4 mm vastagságú sonkaszeletek egyik felét lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, megtöltjük 1-1 vékony szelet sajttal (én kör alakúra szabtam, hogy még jobban illeszkedjen), és befedjük egy másik sonkaszelettel. Kevés kókuszolajon mindkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.
  3. A mártáshoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, és a sült krumplival, valamint a csalamádéval együtt a rántott sonka mellé tálaljuk.






2 megjegyzés:

  1. :D Ez egy igazán "gyerekbarát" eledel. :) ...és még ha már nem is tartozik az óriási kedvencek közé, mindenképp itt a helye, hisz egy klassz emlék. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök, ha te is így látod. :) Bízom benne, hogy ti is szeretni fogjátok, úgyhogy küldöm a kóstolót. :)

      Törlés