2015. január 25.

Egy medve tenyere



Messze, egy hegyen egy medve tenyere ezer testet tepert le,
De ezt nem sejtve, egy gyerek felment eme hegyre.
Keskeny terepen esetlenkedett felfele, de este lett s elmerengett - merre lehetne fekhelye.
Nehezen, de meglelte e helyet; egyenesbe helyezkedett, egy perc se kellett s elszenderedett.
Rettenet, de eme hely lehetett egyszer e fent emlegetett medve rejteke!
„...lehetett egyszer...? Nem! E medve jelenleg ezen helyen tesped - nem messze:
Medve tenyere e kedves gyermek fekhelye!
Lehet, ez lehetetlen, de e rettenetes medve tenyere nem teperte le e gyermeket –
Befedte e csepp testet, ne dermedjen meg reggelre kelve.
Eme rettenet tenyeret, mely megmentette, e gyermek reggel szeretettel leste.
Ne rezelj be te se, mert e medve tenyere lehet rettenet, de nem teper le - nem lehetetlen benne szeretetre lelned.

Gabi
2015.01.25.


Ferde fejjel



Egyszer ferde fejjel keltem fel.
Tekergettem, de nem ment helyre.
- Egyenesen lehetetlen mennem - mekegtem ferde fejjel, s elestem,
De vesztem nem ez lett.
Hetek mentek el eme fejszerkezettel, s elkeseredtem rettenetesen.

De nem lehetett bent lennem, mennem kellett.
Rengeteg ember leste ferde fejem,
Ezer szemmel kellemetlenkedtek mellettem, nevettek s fenyegettek:
„Eme ferde fejjel nem lehetsz errefele, eredj!”
E szemtelen terepen nem leltem helyem – elvesztem.

Lelkemben rengeteg sebbel mentem el,
S nem ettem, nem nevettem.
Leheveredtem, szememben cseppek keletkeztek,
S ferde fejem felett keseregve lestem egy felleget.
„Felleg, emelj fel, veled megyek! E helyen nem terem szeretet nekem!” -
ecseteltem lelkemben.

S egyszerre felemelt e felleg, s elment velem messze, messze,
Mely helyen kellemetlen emberegyedek nem leledzenek;
Merre szeretetet lelek, s ferde fejjel kedvemre menetelhetek.
Ez kedves hely lett nekem, jelenleg erre leltek.
- Kerestek? - Egy esztendeje ezen merengek.

Elmegy hetvenezerszer ezer perc,
S eme jelen hely sem lesz kellemes, mert egyetlen ember leszek -
Ferde fejjel.

Gabi
2015.01.24

Kezdetek - kellett s lett egy "Eszperente Szervezet"





A facebookon egy nagyon kedves ismerősöm egy poszt alatt eszperente nyelven kommentált, mert egy emberegyed fejszerkezete erre gerjesztette. Eme nyelvezet régóta tetszik nekem (pedig én leginkább ö-zni szoktam), de eddig - egy évekkel ezelőtti 1-2 mondatos idétlenkedést leszámítva – még nem próbáltam így beszélni.
Most azonban úgy elkapott a gépszíj, hogy az ominózus kép alatt többedmagammal elkezdtem gyártani az „e” hangokat tartalmazó sorokat. A többiek is hasonlóan vidám lelkiállapotba kerültek, és szerintem nekik is igencsak melegük lehetett a röhögéstől, ami egymás irományait olvasva tuti, hogy megállíthatatlanul tört ki belőlük is. Legalábbis feltételezem, hogy ők is jókat hahotáztak.
Bevallom, annak ellenére, hogy apám költő, én magam sosem éreztem affinitást arra - néhány kamaszkori zsengét leszámítva –, hogy magam is verseljek. Legutóbb is csak szegény Kumpi cicám elvesztése ihletett meg, de az egészen más lapra tartozik - ezt kellemetlen emlegetnem, befejezem, mert elkeseredek.
Na de vissza az „e”-nyelvhez! Ez a kedves ismerősöm a nagy felbuzdulás első napját követően, szó szerint egyik napról a másikra megalapította az „Eszperente Szervezet” elnevezésű csoportot (logónk még nincs), ami jelenleg 9 tagot számlál. Szeretettel üdvözölt bennünket a csoportban, és első feladatként versírást jelölt ki. Én ezen úgy felbuzdultam, hogy fékezhetetlenül megszállt az ihlet, és kilencünk közül elsőként lejegyeztem egy eszperente verset. Igaz, csöppet szomorkásra sikeredett, de ez mit sem számított. Miután megvoltam vele, és határtalan jókedvben leledzettem, saját zsenialitásomon fellelkesülve beordítottam a Kutyafület a szobába, hogy felolvassam neki remek versemet. Persze képtelen voltam röhögés nélkül prezentálni a nagy művet. Ő meg semmit sem értett belőle. Percek mentek el ezzel, ellehetetlenkedtem eme lejegyzett „e-textet”. Aztán nagy nehezen végre sikerült majdnem teljesen komoly képpel megosztanom vele a röhögés tárgyát. Tetszett neki. Miután rajta teszteltem a szöveg hatásosságát, átadtam a csoporttagoknak is, és örömömre ők is meg voltak vele elégedve.
Ezekután a csoport alapító atyja, aki maga is remekel ezen a nyelven, második feladatként újabb versírást javasolt, medve-témában. Azonnal kaptam a lehetőségen, és megírtam 2. eszperente hőskölteményemet.
Aztán ettől az egésztől újabb lelkesedés-hullám vett erőt rajtam, és elhatároztam, hogy ennek a nagyszerű kezdeményezésnek én bizony helyet szorítok a blogomon is. Egyelőre ezt úgy teszem, hogy itt is bemutatom első két irományomat, hátha azzal másnak is mosolyt csalok majd az arcára.
Ez később akár még ki is nőheti magát valami sokkal nagyobbá, de ezt bízzuk az eljövendő időkre.
Eszperente nyelven persze nem könnyű mekegni, de nem is lehetetlen, és egy idő után totálisan rááll az ember agya. Annyira, hogy azon kaphatjuk magunkat, hogy már mindent így próbálunk elmondani. Őrjítő! :D Remélem, a recepteket azért nem így fogom lejegyezni. :D

Akinek van kedve részt venni ebben az eszement agymenésben, az a blog emilcímére egész nyugodtan elküldheti a remekeit.