2015. november 30., hétfő

Finn ünnepi koszorú (sütőkövön sütve)





Nagyon szeretjük a kalácsot, de általában csak húsvétkor sütök, és 1-2 esettől eltekintve nem nagyon variálok vele az ízesítést illetően, maximum egy kis rumot, mascarponét és/vagy mazsolát szoktam a tésztájába tenni. Most azonban a karácsony közeledtével úgy éreztem, itt az ideje ünnepibbé tenni ezt a hőn szeretett kelt tésztát. Régóta szemeztem már az egyik kaláccsal, és most végre sort kerítettem rá. Különleges ízű a kardamomnak és a sáfránynak köszönhetően, amit még inkább fokoz a tetején lévő rumos díszítés.
A sütőkövön sütés talán furcsának tűnhet kalács esetében, és eddig az igazipizza.hu oldalán kenyéren és pizzán kívül nem is láttam másféle kelt tésztát. Úgy éreztem, megér egy próbát kalácstésztával is levizsgáztatni. Hiszen nagyanyáink a kalácsot is kemencében sütötték, és ha nekik sikerült, akkor nekem miért ne menne az ahhoz hasonló állapotokat teremtő sütőkövön. :D
A kalácstészta gyönyörű lett, de sajnos az idő egyáltalán nem kedvezett a fotózásnak – ahogy kisült a kalács, az ég befelhősödött. Lőttek a fényképezésnek, legalábbis a gyors fotózás ezúttal lehetetlen küldetéssé vált. Se így, se úgy nem akart sikerülni, és a kb. 150 képből alig találtam néhány olyat, ami elég éles volt ahhoz, hogy felkerüljön a blogra. A szeletek fotózására már végképp nem volt esélyem, így azokat másnap kaptam lencsevégre. Szerencsére a kalács nagyon finom lett, az állagára sem lehet panasz, és végül is ez fontosabb, mint egy jó fotó. :D
 





Hozzávalók 1 kalácshoz:

Tésztához:
50 dkg fehér kenyérliszt
6 dkg porcukor
2 tojás
5,5 dkg vaj
1 tk. őrölt kardamommag
1 mk. só
1 tk. sáfrány
2 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 tojássárgája + 1 ek. víz a kenéshez

Tetejére:
1,5 dkg mandulapehely vagy aprított mandula
1,5 dkg kandírozott gyümölcs (pl. narancshéj, zöldcitromhéj, mangó, sárgadinnye)
1 cs. vaníliás cukor
1 ek. rum

elkészítés:
  1. A fele adag tejet felforraljuk, ráöntjük a kis tálkába tett, szálaira bontott sáfrányra, és így hagyjuk, szobahőmérsékletűre hűlni.
  2. Az 1 dkg cukorral ízesített többi langyos tejben simára keverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
  3. A sóval, többi cukorral, őrölt kardamommal vegyített liszt közepébe ütjük a tojásokat, villával felverjük, majd hozzáöntjük az élesztős és a sáfrányos tejet, a langyosra hűlt olvasztott vajat, és tésztává dagasztjuk. A tésztát kilisztezett tálba tesszük, és letakarva megkelesztjük. Közben A sütőt a sütőkővel együtt 250°C-ra előmelegítjük.
  4. A megkelt tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, mindegyiket meggömbölygetjük, majd egymás után kb. 60 cm hosszú rúdakká sodorjuk. A rudakat egymás mellé fektetjük, hármas fonással megfonjuk, majd kialakítjuk a koszorúformát, és összeillesztjük a tésztafonat végeit.
  5. Liszttel alaposan beszórt sütőlapátra tesszük, betakarjuk vékonyan megolajozott folpackkal, és huzatmentes helyen a kétszeresére kelesztjük.
  6. A rumot elkeverjük a cukorral, a mandulával és a kandírozott gyümölccsel. A kalácsot lekenjük vízzel kevert tojássárgájával, majd megszórjuk a rumos keverékkel, és a lapát segítségével (esetleg egy másik fa lapáttal is alányúlva) óvatosan rácsúsztatjuk a sütőkőre. A sütő hőmérsékletét 190°C-ra mérsékeljük.
  7. 20 perc elteltével a hőfokot tovább csökkentjük 180°C-ra, és további kb. 15 perc alatt készre sütjük a koszorút. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácsra tett sütőkövön)

Tipp:
A kalácshoz vajat, lekvárt vagy mogyorókrémet kínálunk. Tökéletes karácsonyi reggeli. :)















A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.


Forrás: Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez


2015. november 28., szombat

"Ezt is megértük..." – Szenti Ferenc: UTAK





A blogon korábban könyvajánló is helyet kapott, de mivel a frissítésében nem jeleskedtem, így 3 könyv után abbamaradt a nagy ajánlgatás, és ez az oldal egy idő után átkerült az EZIAZIS „fülbe”. Most azonban kiemelten fontos apropója van, hogy újabb kiadvánnyal egészítsem ki a sort.
Ez a könyv pedig apukám, Szenti Ferenc költő első verseskötete, amely „csudálatos” módon „Ápá” születésnapján, november 22-én jelent meg Utak címmel.
A kötet tulajdonképpen életműnek is tekinthető, hiszen 73 év megtapasztalásainak belső leképezését gyűjti össze.

Emlékszem – Ápásos még Pesten lakott –, tizenéves lehettem, amikor játékból riportot készítettem vele, mint nagy költővel, akinek még az életében szobrot emeltek. Rendszerint, amikor nála töltöttem pár napot, nem egyszer idétlenkedtünk ilyesmivel, viccesen fényezve az ő egóját. Akkoriban egyikünk sem sejtette, hogy az első verseskönyve ilyen sokára kerül nyomtatásba. De, hogy egy közhellyel éljek, mindennek megvan a maga ideje, és ha szobrot nem is emeltek még neki, de még életében kiadták az írásait; ahogy félig viccesen szoktuk mondani: ezt is megértük. Apukám ideje végre eljött. A nagyközönség most már nem csak abból a néhány, különböző rendezvényeken felolvasott költeményéből ismerheti meg.

Szomorú, de úgy általában a versekhez való viszonyulásom nem éppen örvendetes (a versimádatot nem sikerült Ápának átörökítenie) – a mélyebb értelműek megértése ui. legtöbbször gondot okoz. Talán éppen ez az oka, hogy később sem kerültem közelebbi kapcsolatba velük. Apukám azonban fiatal kora óta érti, érzi „őket”, sőt most már tuti biztos, hogy magas fokon műveli is a versírást. Míg esetemben legfeljebb csak a lelkem tudja, hogy egy költemény jó-e vagy sem, ill. néhanapján eszperente remekeket szerkesztek.
Apukám verseinek egy egészen kis hányadát volt alkalmam elolvasni – rendszerint elámultam, mégis hogyan tudja úgy megfogalmazni a gondolatait, hogy nem használ kliséket –, és olyankor mindig megírtam neki, hogy jónak vagy kiemelkedőnek érzem-e az adott művet. Az Utak c. könyv tartalmának jó része azonban még megismerésre vár, és én örömmel merülök el benne. Ha pedig valamit nem értek, Ápá majd elmagyarázza. :D




Szenti Ferenc Sándor költő

kedvenc fotó :)

Ápá, ahogyan bennem él...


Mivel a kötetet könyvesboltban nem forgalmazzák, így aki szeretne közelebbről is megismerkedni apukám verseivel, az kérem írjon a suniskanal@gmail.com emailcímre.


2015. november 27., péntek

Narancskrémes torta







Anyósomtól még november közepén a szülinapomra mézes-grízes süteményt kaptam saját maga készítette tányéralátétekkel és szintén handmade karácsonyfadíszekkel.
Mivel nem volt túl sok kedvem a hétvégi sütisütéshez, ezért úgy terveztem, hogy az ő sütijét tálalom fel vasárnap, amikor Anyáékkal szándékoztunk megünnepelni, hogy megláttam a napvilágot (nem normálisan sok évvel ezelőtt). A sütemény azonban annyira elkopott pár nap alatt (ez az egyik kedvencünk), hogy muszáj volt beizzítanom a sütőt. Mindezt este 7 óra körül sikerült kitalálnom. A torta 8-ra el is készült. :D
A recepthez a hűtőben gubbasztó 2 szem narancs adott ötletet. Emlékeztem rá, hogy egyszer sütöttem már hasonlót, de az citromos volt, és lemon curd, azaz citromkrém kellett hozzá. Mivel hetek óta valamilyen habos sütire vágytam, így azt a korábbi receptemet variáltam át narancsosra. Amikor a krémhez hozzákevertem a tejszínhabot, csöppet megszeppentem, ui. úgy éreztem, túl sok krémet sikerült készítenem, ráadásul valahogy nem is tűnt elég édesnek. Csak annyi cukor van benne, ami az orange curdhöz kellett - sem a tejfölös mascarponét, sem pedig a tejszínhabot nem édesítettem. Utólag pedig már bajos lett volna hozzáadni plusz cukrot. Elszontyolodva kanalaztam a krémet a tésztára, és másnap is csüggedten szeleteltem fel. Egy kis morzsányit azonban megkóstoltam, hátha mégis érdemesnek találom arra, hogy lefotózzam és felkerüljön a blogra. Nagy volt a meglepetés, miután megízleltem, ui. kiderült, hogy jól sikerült, és a krém mennyisége is épp így volt tökéletes. Az édességét pont megfelelőnek éreztem. Persze, aki a nagyon édes sütiket szereti, az keverhet cukrot a mascarponéhoz is.
Azonnal előszedtem a fotózási kellékeket, és örömmel fogtam hozzá a sütike megörökítéséhez. Ebéd után pedig nyugodt szívvel tálaltam fel, és az örömöm az Anyáéktól bezsebelt dicséretekkel vált teljessé. :) Ez lett az egyik kedvenc sütim a habos édességeim közül. :)
Ezt a tortát bátran ajánlom advent 4 vasárnapjának egyikére, de az ünnepi asztalra is, ha karácsonykor habos süteményre vágyna valaki.






Hozzávalók 20 cm átmérőjű tortaformához:

Piskótához:
4 tojásfehérje
1 tojássárgája
8 dkg porcukor
8,5 dkg liszt
1 mk. sütőpor
1 narancs reszelt héja
vaj és liszt a sütőformához

Krémhez:
15 dkg mascarpone
5 dkg tejföl (20%-os)
11 ek. narancskrém
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 dl tejszín
6 zselatinlap
4 dkg kandírozott narancshéj
2 ek. narancslé
2 ek. narancslikőr

Tálaláshoz:
porcukor

elkészítés:

  1. A tésztához a tojássárgáját 2 dkg porcukorral fehéredésig keverjük, és kisebb adagokban, felváltva hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét és a sütőporral narancshéjjal vegyített liszttel.
  2. A tésztamasszát kivajazott, kilisztezett sütőformába simítjuk, és előmelegített sütőben készre sütjük. Tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, majd 2 lapra vágjuk.
  3. A kandírozott narancshéjat kis kockákra aprítjuk és felöntjük a likőrrel kevert narancslével.
  4. A zselatinlapokat pár percre hideg vízbe áztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk és feloldjuk 0,5 felforrósított tejszínben. Hűlni hagyjuk.
  5. A mascarponét kikeverjük a tejföllel, 5 evőkanál narancskrémmel és a likőrös narancslébe áztatott kandírozott narancshéjjal.
  6. Hozzáadjuk a zselatinos tejszínt, alaposan összekeverjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert többi tejszínt.
  7. Az egyik tésztalapot visszatesszük a peremével ellátott tortaformába, megkenjük 3 evőkanál narancskrémmel, és elsimítjuk rajta a mascarponés krémet.
  8. A másik tésztalapra szintén 3 evőkanál narancskrémet kenünk, és a krémes felével a krémre helyezzük.
  9. A tortát néhány órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük, majd lekapcsoljuk róla a karimát, cikkekre vágjuk és porcukorral meghintve tálaljuk.
sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 20 perc




















2015. november 23., hétfő

Krémsajtos tönkölybukta







A hűtőben pár napja árválkodott 2 tojássárgája, és hirtelen nem jutott más az eszembe, csak az, hogy megint valamilyen csigát sütők belőle. Sósat, mert hogy ebédnek akartam. Aztán eszembe jutott, hogy mindig is tetszettek a kerek pitesütőformában csücsülő kis bucik, és inkább amellett döntöttem. Mostanában sűrűbben használok tönkölylisztet, úgyhogy ez a sor bukta ezúttal abból készült. Sajnos a tésztával kicsit elszámoltam magam, ui. 2 kis bucika nem fért már bele az én 22,5 cm-es belső átmérőjű sütőformámba, ezért ők külön sültek egy kis tepsiben. Utólag azonban nem szerettem volna módosítani a hozzávalók arányát, ezért javaslom, hogy akinek van, az nagyobb formában süsse meg, 26-28 cm belső átmérő elegendő lehet. Persze tepsire sorakoztatva is megoldható a sütés.
A tészta egyébként extra puha, a krémsajtos töltelék pedig nagyon jól illik hozzá. Még Anya is kapott belőle, mert mostanában ráállt a tönkölylisztből készült, (sajnos) boltban vásárolt kiflire. Annyira ízlett neki, hogy ebéd előtt előétel gyanánt azonnal bepuszilta az egyiket. :D A Kutyafül pedig kijelentette, hogy ilyet máskor is süthetek. :)
A fotókra nézve pedig megjegyezném, hogy nem is tudom, minek örüljek jobban: annak, hogy jók a fényviszonyok, vagy annak, hogy rosszak. A bukta fényképezése közben ui. „sajnos” jók voltak, ezért olyan sok értékelhető képet sikerült készítenem, hogy a válogatáskor képtelen voltam dönteni, így ez a bejegyzés tartalmazza az eddigi legtöbb fotót. :D Ez már tényleg betegség nálam, és azt hiszem, az újévi fogadalmam az egy bejegyzésben látható képek számának limitálásával lesz kapcsolatban. :D
Az asztali futóért pedig köszönet az én kedves Anyósomnak, aki szülinapom alkalmából lepett meg többek között ezzel a szépséggel, amit én a buktával avattam fel. :)






Hozzávalók 13 darabhoz, 28 cm-es pitesütő- vagy tortaformához:

Tésztához:
40 dkg fehér tönkölybúzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 csapott ek. só
1 csapott tk. őrölt fekete bors
2 tojássárgája
6 dkg olvasztott vaj
2,5 dl zsíros tej
2,5 dkg élesztő
1 dkg cukor

Töltelékhez:
1 szál (kb. 3 dkg) újhagyma
10 dkg pritaminpaprika
5 dkg sonka
1 doboz (125 g) natúr krémsajt
10 dkg mascarpone
2 ek. frissen aprított petrezselyemzöldje

1 ek. olívaolaj

Tetejére:
5 ek. olvasztott vaj
1 nagy gerezd fokhagyma
szezámmag

elkészítés:

  1. A kenéshez a zúzott fokhagymagerezdet elkeverjük az olvasztott vajjal, és állni hagyjuk, hogy az íze kioldódjon. (Ha időközben megszilárdul, újra felolvasztjuk).
  2. A tésztához az élesztőt a cukorral, a meglangyosított tej felével simára keverjük, és letakarva felfuttatjuk. A többi tejben felolvasztjuk a vajat, és hűlni hagyjuk.
  3. A sóval vegyített liszt közepébe beleütjük a szobahőmérsékletű tojássárgákat, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, a vajas tejet, és tésztává dagasztjuk. Liszttel behintett tálban, letakarva 15 percet kelesztjük, majd újra megdagasztjuk, és letakarva, a kétszeresére kelesztjük.
  4. A töltelékhez a felkarikázott újhagymát és a felaprított paprikát a felhevített olívaolajon megdinszteljük, közben enyhén sózzuk, majd összesütjük a felkockázott sonkával.
  5. A krémsajtot kikeverjük a mascarponéval, a felaprított petrezselyemzölddel és a sonkás zöldségekkel, ízlés szerint sózzuk, majd hűtőbe tesszük.
  6. A megkelt tésztát lisztezett felületen 13 egyenlő részre osztjuk, mindegyiket meggömbölygetünk, majd korong alakúra ellapítjuk, és a közepükre halmozunk 1-1 púpozott teáskanálnyi tölteléket.
  7. A töltelék fölött összecsippentjük a tésztát, kis batyukat képezve, és körben az oldalukat megkenjük 2 evőkanálnyi fokhagymás vajjal.
  8. A batyukat hajtással lefelé, körkörösen a vékonyan kiolajozott sütőformába rendezzük (vagy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk), és meleg helyen, letakarva kelesztjük, amíg a sütő bemelegszik.
  9. A zsemlék tetejét megkenjük a megmaradt fokhagymás vajjal, megszórjuk szezámaggal, és készre sütjük. A sütőformában hagyva, rácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 25 perc






























2015. november 20., péntek

Csirke curry





Ági barátnőmtől ajándékba kaptam garam masalát, de sokáig a polcon üldögélt – volt ideje összehaverkodni a többi fűszerrel. Míg nem egy nap ráeszméltem, hogy hoppá, hát van nekem ilyenem is, vétek parlagon hevertetni, nem ártana már megkóstolni egy vele készült ételt. Olyan recept után kutakodtam hát a neten, ami biztos ízlene, és akkor rátaláltam egy szimpatikusnak tűnőre. Mivel egyszer már ettem indiai ételt (sőt pakisztánit is), tudtam, hogy ennek a konyhának az étkei abszolút illenek az ízlésemhez. Miután elolvastam a hozzávalókat, úgy éreztem, ez a curry is tetszeni fog. Egy kis egyéb utánaolvasásos kiművelődés után tudtam meg, hogy „kárinak” ejtendő, de én évekig „körinek” hittem, mint a fűszert. :D Kiderült, ezzel nem vagyok egyedül, mert kb. mindenki így ejti. :D
Az külön jól jött, hogy a mellékelt videóban még láthattam is, hogyan készül, így hetekkel később bátran nekifogtam. Csak annyit változtattam rajta, hogy kettővel több csirkecombot használtam, csökkentettem a gyömbér mennyiségét, illetve több paradicsompürét tettem bele.
Először azonban (napokkal korábban) leteszteltem a naant, ami ettől fogva hatalmas kedvenc, így azt már nagy gyakorlattal sütöttem az illatos étel mellé, amivel egyébként nem sok gond van, mert a lábasban való rotyogásé a főszerep.

A recepttel azonban volt egy kis probléma: túl sok folyadékot írtak benne, és sajnos csak azután néztem meg újra a kisfilmet, miután majdnem beleöntöttem mind a másfél liternyi alaplevet. Viszont leönteni belőle nem akartam, mert oda lettek volna az értékes fűszerek. Csak egyféleképpen orvosolhattam a bajt – fedő nélkül voltam kénytelen főzni. Így persze másfél órába telt, mire annyira besűrűsödött a szaft, hogy tálalásra alkalmassá váljon, de szerintem kb. ugyanolyan lett, mintha rövidebb ideig és kevesebb lével főztem volna. És a hús valóban csak úgy lefoszlott a csontról, ahogyan azt előre vetítették. Gyakorlatilag olyan, mint egy keleties paprikás csirke. Nem utoljára készítettem. :)






Hozzávalók 4 személyre:

Curry-hoz:
8 db csirke felsőcomb
2 ek. olívaolaj
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek. frissen reszelt gyömbér
1 ek. római kömény
1 ek. koriandermag
1 tk. mustármag
1 tk. kurkuma
1 ek. garam masala
½ tk. cayenne bors
½ tk. csilipehely
1 kis doboz sűrített paradicsom
20 dkg konzerv paradicsom
1,5 dl tejszín
8 dl húsleves vagy alaplé
őrölt fekete bors


Tálaláshoz:
naan kenyér
rizs
görög joghurt (elmaradhat)
durvára aprított koriander vagy petrezselyemzöldje

elkészítés:
  1. A csirke curry-hoz zsiradékmentes serpenyőben addig pirítjuk a mustármagot, a római köményt és a koriandert, amíg kicsit pattogni és illatozni nem kezdenek. Mozsárban porrá zúzzuk és összekeverjük a többi fűszerrel a só és a fekete bors kivételével.
  2. A csirkecombokat sózzuk, borsozzuk. Egy akkora lábasban, amiben a húsdarabok elférnek, felhevítjük az olajat, bőrös felükkel lefelé beletesszük a combokat, és kb. 4-4 perc alatt mindkét oldalukon lepirítjuk. Kivesszük a lábasból és félretesszük.
  3. A finomra aprított vöröshagymát, a vékonyra szelt fokhagymát, a lereszelt gyömbért a hús sütésére használt lábasban megpároljuk, majd hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, és lepirítjuk. A többi fűszert is beletesszük. (Vigyázzunk, hogy ne égessük meg!)
  4. A húst visszatesszük a lábasba, felöntjük a konzerv paradicsommal, a tejszínnel, a húslevessel, és sóval, borssal ízesítjük. Lefedve, nagy lángon felforraljuk, majd fedő nélkül főzzük kb. 1 órát.
  5. Ha a mártás besűrűsödött, a húsdarabokról lehúzzuk a bőrét (arra nem lesz szükségünk), és a mártást szűrőn átpasszírozzuk, ha szükségesnek érezzük.
  6. A kész curry-t kitálaljuk, meglocsoljuk a mártással, (megszórhatjuk durvára vágott korianderrel és mentával, vagy ezek híján petrezselyemmel), és frissen sült naant, illetve basmati rizst és görög joghurtot adunk mellé.

Megjegyzés:

A receptben kevesebb folyadékot írtam, úgy gondolom, annyival is működik.













Forrás: Street kitchen