2015. szeptember 28., hétfő

Szilvás-túrós gondola – avagy békés vizekre hajózva









Sajnos van az úgy, hogy az ember kétszer is ugyanabba a folyóba lép bele, hiába evickélt ki belőle már évekkel korábban. De amikor újra a zavaros vízben tapicskol, hamar rájön, hogy ez bizony tök ugyanaz a mátrixhiba, és a fejét veri a falba, hogy miért hagyta magát megint madárnak nézni. Egy darabig még talán áltatja is magát, hogy jobb lesz, de ezúttal már nem hagyja, hogy megint túl sokáig dettó azt a maszlagot nyomják le a torkán, amit évekkel azelőtt hosszú időn át. Végül olyan lépésre szánja el magát, amilyet azelőtt még sohasem tett, csak hogy a testi-lelki egészségét megóvja. A nagy döntést most végre meghoztam, és ennek köszönhetően a napokban mázsás kő esett le a szívemről. A hetek óta tartó mindennapos idegeskedést felváltotta a nyugalom és az elégedettség érzése. Ennek örömére ezerrel vetettem bele magam a méltatlanul és kényszerűségből háttérbe szorított sütés-főzésbe, és azóta minden nap valami finomság elkészítésével ünnepelek, vagyis egészen pontosan ünnepelünk, mert hozzám hasonlóan a Kutyafül is fellélegzett. Bizony, a jót meg kell ünnepelni, hiszen végérvényesen búcsút inthettem az életem egy olyan tényezőjének, ami nagyon sok fájdalmat, keserűséget és többszörös csalódást okozott. S bár nekem mint becsületes embernek a búcsú – egyébként előre nem tervezett – módja egyáltalán nem okozott örömet, és baromi nehéz volt úgy megtenni, ahogy megtettem, a tény mégis az, hogy az illető sokszorosan megérdemelte, és amúgy szégyellje magát. A szívemre hallgattam, helyesen cselekedtem, és örökre búcsút intettem egy hamis barátságnak.
Így hát ezt a süteményt annak a 11 évnyi több ezer fellépésnek az emlékére ajánlom, amit a színpadon énekes-színészként töltöttem 1997-től 2008-ig, ill. annak a kemény 18 napnak is szánom, amit 2015. szeptember 4-22. között megéltem 26 előadáson keresztül. A többi dologra pedig beveszem a felejtőpirulát. :D
Ezúton is köszönöm annak a sok kisgyereknek és óvónőnek a szeretetét, akikkel munkám során találkoztam, és akik lelkesen megtapsoltak! :)
Itt a vége, fuss el véle...!











Hozzávalók 5 db, gondola alakú sütőformához:

Tésztához:
10 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mogyoró
8 dkg vaj
5 dkg finomítatlan nádcukor vagy nyírfacukor
1 kis tojás fele
1 mk. őrölt fahéj
½ mk. sütőpor
kevés zsemlemorzsa a szóráshoz

Töltelékhez:
kb. 35 dkg szilva
20 dkg túró
2 dkg tejföl (ha a túró morzsalékosabb)
4 dkg barna nádcukor vagy nyírfacukor
1 cs. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
3 ek. rum

Tetejére:
1 cs. vaníliás cukor
1 tk. nádcukor
1 mk. őrölt fahéj

elkészítés:

  1. A lisztet elvegyítjük a fahéjjal és a sütőporral, majd elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal. Hozzáadjuk a fél adag felvert tojást, a cukrot, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. (Ha nagyon ragadna, ne lisztezzük, inkább tegyük hűtőbe!)
  2. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk (folpack alatt könnyebb), a sütőformához tartozó kiszúróval 5 db csónak alakot metszünk ki a tésztából, majd kibéleljük velük a sütőformát. Beszórjuk kevés zsemlemorzsával.
  3. A túrót összekeverjük (a tejföllel), a kétféle cukorral, az alaposan megmosott citrom lereszelt héjával, és elosztjuk a tésztákban.
  4. A szilvát megmossuk, magját kivesszük, a gyümölcshúst 8-8 cikkre vágjuk (ha kisebb szeműek, akkor 4-re), majd meglocsoljuk a rummal, és jól összeforgatjuk. Kirakjuk vele a túró tetejét, majd előmelegített sütőben megsütjük.
  5. Még forrón megszórjuk a tetejét vaníliás, fahéjas cukorral, és hűlni hagyjuk. A formából kivéve tányérokra szedjük, és az időjárástól függően vaníliafagyit vagy tejszínhabot kínálunk mellé.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Tipp:
A sütemény pl. kerek piteformában is megsüthető.


Megjegyzés:
Egy picit elszámoltam magam, és a tészta kb. egy gondolával több lett, ezért a hatodikat kerekre nyújtottam, és külön sütöttem meg.










































A sütemény sütéséhez ezt a sütőformát használtam.


Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.




2015. szeptember 25., péntek

Gofri őszibarackszósszal (paleo)










Életem első gofrisütőjét pár hónappal ezelőtt vásároltam, és ez a második gofri, amit sütöttem vele. Az első nem nyerte el a tetszésemet, pedig elvileg bejáratott recept szerint készült, „rendes” liszttel. Aztán gondoltam egy nagyot, és ahelyett, hogy tovább kísérleteztem volna a fehér lisztes változattal, én máris a járatlan utat választottam. Ez ui. életem első paleo gofrija! :) Hova nem fajulnak a dolgok. :D Bevallom, engem eddig egyáltalán nem hozott lázba a paleózás, és ezentúl sem fog, mert állítólag nincs semmiféle tudományos alapja. Pontosabban én csak a szóhasználattal nem értek egyet, azzal viszont nagyon is, hogy együnk egészségesebben.
Persze nem süthetünk mindent maglisztekből, kókuszlisztből vagy mandulalisztből. A liszt helyettesítésre szánt nyílgyökérpor 5 dkg-ja azonban majd' 400 Ft, ill. a paleo lisztkeverékek se olcsók, ami engem eleve felháborít, mert nem értem, hogy az éppen trendinek kikiáltott dolgok, miért kerülnek mindig a jól megszokott termékek sokszorosába. Ha olcsóbbak lennének, talán könnyebben elterjedhetnének azok körében is, akik nem csupán a trendisége miatt akarnának áttérni az ilyen termékek használatára, hanem valamilyen betegségben szenvednek, vagy csupán szeretnék megelőzni a komolyabb bajokat.
A paleóval kapcsolatos kritikám ellenére nekem is fontos, hogy egészségesen táplálkozzam, úgyhogy ha másért nem is, de ezért megéri olyan alapanyagokat használni, ami kedvez a szervezetünk működésének. A paleo kapcsán tehát maximálisan elhiszem, hogy pl. a finomított cukrok és a fehér liszt nem hat ránk kedvezően. Ha tehát az egészséges jelzőt szem előtt tartva elkészített édesség beleillik a paleolit kategóriába, akkor üsse kavics. :D
Az egészségesség mellett az a legfontosabb szempont, hogy a süti finom is legyen (jó vicc, kinek nem!?), sőt lehetőleg pont olyan, mintha fehér liszttel készült volna. Igazából nem tudom, hogy ez a vágyam a gofri esetében nem fehér lisztet használva valaha teljesülhet-e, de azért én reménykedem.
Az alábbi receptet ki fogom próbálni úgy is, hogy a tojásfehérjét habbá verem, és utólag forgatom hozzá a cukros tojáshoz, mint amikor piskótát készítünk. Egyébként ez itt a képen is kicsit piskótaszerű, úgyhogy az is lehet, hogy habbá vert fehérjével sem lesz majd ropogós. Legalábbis én arra vágyom, hogy ropogós legyen, hiszen egy valamire való gofrinak kívül ilyennek kell lennie, belül pedig puhának. Nekem ezt nem sikerült elérnem az első gofri esetében sem. Nem tudom, mi lehet a titok nyitja, az is lehet, hogy maga a gofrisütő készülék. Az mindenesetre biztos nem, hogy sütés közben nyitogatjuk-e a gépezet fedelét, ui. én így is, úgy is lecsekkoltam. :D
Na, de vissza a jelenlegi waffelhez (mert a kettő egyébként ugyanaz)! Annak ellenére, hogy kívül nem ropog, állagra és kinézetre is jól sikerült, meglepően finom lett, és az első gofrim elbújhat mögötte. A barackszósz pedig valami mennyei! Lehet, hogy csak az én ízlelőbimbóim idétlenkedtek, de a szósznak csöppet ananászos utóíze volt a kókuszkrém miatt. :)


 







Hozzávalók 6 darabhoz:

Gofrihoz:
3 tojás
2 ek. nyírfacukor
1 ek. kókuszvirágcukor
5 dkg őrölt mandula vagy mandulaliszt
4 dkg kókuszliszt
1 mk. szódabikarbóna
1 dl kókusztej (vagy 1 rész kókuszkrém + 2 rész víz keveréke)
2 ek. kókuszolaj + a sütéshez
1 tk. almaecet

Barackszószhoz:
4 őszibarack (tisztítva, magozva kb. 40 dkg)
1 dl kókuszkrém
2 ek. nyírfacukor

elkészítés:

  1. A szószhoz a barackot meghámozzuk, magját kivesszük, a húsát felkockázzuk. Lábosba tesszük, és villával vagy botmixerrel pürésítjük.
  2. Hozzáadjuk a cukrot, lekvár sűrűségűre főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és kókuszkrémmel hígítjuk. Kihűtjük.
  3. A gofrihoz a tojásokat robotgéppel felhabosítjuk, hozzáadjuk az almaecetet, a kókuszolajat, az előzőleg elvegyített száraz hozzávalókat, majd a kókusztej felével tejbegríz sűrűségű masszává keverjük.
  4. A gofrisütőt előmelegítjük, majd konyhai ecset segítségével megkenjük kókuszolajjal. Elosztunk benne mélyedésenként 2 evőkanál tésztamasszát, ráhajtjuk a fedelét, és 4-5 perc alatt aranybarnára sütjük. A kész gofrit konyhai fa lapáttal kivesszük a sütőből, és rácsra tesszük.
  5. Mielőtt a következő adag tésztát megsütnénk, felhígítjuk azt a maradék kókusztejjel, újra előmelegítjük a gofrisütőt, kiolajozzuk, és a fent leírtak szerint megsütjük a többi palacsintát is. A barackszószt a gofrira öntjük és tálaljuk.

Tipp:
A szószt őszibarack helyett szilvából is készíthetjük. Ha nem akarunk a gofrihoz szószt kínálni, egyszerűen csak szórjuk meg 1 rész nyírfaporcukor és 1 rész kókuszvirág-porcukor keverékével.

Megjegyzés:
A gofri így készítve nem ropogós, inkább puha, piskótaszerű a tésztája.

























Kókusztermékek innen rendelhetők.


A recept a Kifőztük gasztromagazin szeptemberi számában is megjelent.




2015. szeptember 23., szerda

Sonkás-sajtos tekercsek






Az utóbbi évek egyik legörömtelibb napján nem csak ünnepi ebédben és süteményben volt részünk, hanem – ha már lúd, legyen kövér-alapon – ezt a sörkorcsolyát is feltálaltam. Igaz, inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi azt ittunk mellé, vagy inkább ezt ettük a pezsgőhöz. :D
Méltó megkoronázása volt annak a bizonyos boldog napnak, amihez hasonlóakban végre ezentúl részünk lesz. Sőt, már most is így van, hiszen július 19-e óta, a mikrokörnyezetünk kivirult, újra nőhet a trombitafolyondár, és a madarak is szebben dalolnak. Sőt mi több, néha még én is besegítek, de nem ám hol-mi megfejthetetlen dallamot! A felsorolást lehetne még fokozni, de arra nem lenne elég tán 10 oldal se, úgyhogy inkább legyen elég annyi, hogy azóta szép az élet, és érezhetően sokkal nyugodtabbak vagyunk. :D
Úgy látszik, nem csak mi szabadultunk meg a béklyóinktól, hanem a sajt is, ami a tekercsek végein kissé kiszökött. :D De hát így volt az eredeti receptben is, aminek láttán én azért sejtettem, hogy ez megtörténhet, lévén, hogy a végek nincsenek lezárva. De sebaj, a sajtot kés segítségével visszatömködtem a helyére. :D
Ez a tekercs egyébként egy kártyás receptfüzetben szerepel, de én tejpor+víz helyett tejet használtam, az élesztő mennyiségét is jelentősen csökkentettem, és a méretüket növeltem. A leírásban fura mód nem szerepelt a sajt, ám az ételfotón igen, úgyhogy bátran beletettem. Anyáékkal együtt még aznap mindet bepusziltuk. :)










Hozzávalók 20 darabhoz:

Tésztához:
50 dkg finomliszt
5 dkg cukor
1 csapott ek. só
5 dkg mangalicazsír
1 tojás
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej
1 kis tojás a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

Töltelékhez:
20 szelet paprikás csirkemellsonka (vagy bármilyen más sonka)
20 dkg füstölt sajt reszelve

elkészítés:

  1. A lisztet tálba tesszük, közepébe mélyedést készítünk, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 1 dkg cukrot, és egy kevés langyos tejjel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
  2. Hozzáadjuk a többi cukrot, a sót, a zsírt, a villával előzőleg felvert tojást, és a maradék tejjel együtt tésztává dagasztjuk. Cipóvá formázzuk, kilisztezett tálba tesszük, és huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát 40x60 cm oldalhosszúságú téglalappá nyújtjuk, 10x12 cm-es téglalapokra vágjuk, mindegyikre 1-1 sonkaszeletet fektetünk, megszórjuk reszelt sajttal, és feltekerjük.
  4. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk hajtással lefelé, letakarva újra megkelesztjük, majd miután a tetejüket megkentük felvert tojással, és megszórtuk 1-1 kávéskanálnyi szezámmaggal, előmelegített sütőben készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc


Megjegyzés:
Bár a sajt kissé kifolyik sütés közben, de még forró állapotában egy kés segítségével vissza lehet nyomkodni a tekercsbe, vagy sütés előtt összecsippentjük a kiflik végeit. Így azonban elvész a látvány.




























2015. szeptember 16., szerda

Vegyes gyümölcsleves kókusztejszínnel









A hűtőben felszaporodott néhány gyümölcs, és mivel az embernek nem mindig van ihlete, napokig tanácstalanul halogattam a felhasználásukat. Jobbat nem tudtam kitalálni, így hát levest főztem belőlük. Ilyen párosításban – barack + körte + kivi – még úgysem próbáltam soha. Rendes tejszín helyett ezúttal kókuszkrémmel ízesítettem, és ez nagyon jó választásnak bizonyult, ui. olyan fantasztikusan finom lett ez az amúgy rettentően egyszerű leves, hogy már akkor tudtam, hogy nem utoljára készítettem. Most már két kedvenc gyümölcslevesünk is van: ez és az epres. :)









Hozzávalók 4 személyre:

4 sárga húsú őszibarack
4 kivi
3 körte
3-4 ek. barna nádcukor
½ lime leve
2 dl kókusztejszín
1 ek. kukoricakeményítő
1 tk. barna nádcukor darálva (vagy kókuszvirágcukor + nyírfacukor/eritrit keveréke)

elkészítés:

  1. A gyümölcsöket meghámozzuk. Mindegyik fajtából 1-1 darabot egészen kis kockákra darabolunk, és annyi vízben, amennyi ellepi, feltesszük főni. Ha megfőtt, szűrőkanállal kis tálkába szedjük.
  2. A többi gyümölcsöt is felkockázzuk, a cukorral és a lime levével együtt beletesszük abba a lábosba, amiben az előző adag gyümölcsöt főztük, és annyi vízzel pótoljuk a főzőlevet, hogy 1 l legyen.
  3. A gyümölcsöket puhára főzzük. Közben 0,5 dl kókusztejszínben simára keverjük a keményítőt.
  4. Ha a gyümölcsök megpuhultak, botmixerrel összeturmixoljuk, besűrítjük a keményítős kókusztejszínnel, és éppen, hogy csak összeforraljuk. Teljesen kihűtjük.
  5. A maradék tejszínt magas falú edénybe öntjük, mélyhűtőbe tesszük 20 percre, majd a porcukorral kemény habbá verjük. A levest tányérokba merjük, mindegyik adagot a félretett főtt gyümölccsel dúsítjuk, és tejszínhabbal díszítjük.

Megjegyzés:
A levest nem szükséges behabarni, elég sűrű anélkül is, de kókusztejszínt mindenképpen tegyünk bele, mert különleges ízt ad neki.




















2015. szeptember 11., péntek

Bolognai spagetti






Ál-bolognai ragut eddig 2-3 alkalommal készítettem, de igazi bolognai spagettit még soha. Mivel azonban nemrégiben vettem olasz durumlisztes spagettit, ill. darált hús is volt a mélyhűtőben, így kézenfekvő volt, hogy ez lesz az ebéd. Utána is néztem, hogyan készül az eredeti bolognai spagetti, de meglepetésemre nem volt olyan egyszerű ráakadni. Az egyik vörösborral, a másik fehérborral készül, és a fűszerezés sem egységes. Először azt hittem, az az igazi, ha van benne bazsalikom és oregánó is, minél bonyolultabb, vagyis inkább minél sokszínűbb az íze, annál eredetibb és jobb. Aztán kiderült, ez nem így van, mert a valódi bolognai alig tartalmaz fűszereket, jobbára csak só és bors van benne, és hagyományosan fehérborral készül. Az Olasz Gasztronómiai Akadémia 1982-ben határozta meg és írta le, hogy milyen is az a „ragù alla bolognese”. Ezek után én is készíthettem volna ezek szerint, de nem volt itthon szárzeller, sem pedig egy bizonyos olasz szalonna, a pancetta. Sőt még teljes tejet sem vettem, úgyhogy ilyen borzasztó hiányosságok közepette fogtam neki az én kis bolognai szószomnak, és abból dolgoztam, amit ezek helyett itthon találtam. :D
Nekem kicsit fura, hogy olyan sokáig kell főzni a szószt, de az olaszoknak bizonyára igazuk van, ha így csinálják. :) És bár az én spagettim még mindig nem pont olyan, mint az övéké, azért még így is megálljt kellett parancsolnunk magunknak, nehogy megegyük az egészet. :D





Hozzávalók 4 személyre:

1 cs. (50 dkg) spagetti
2-3 nagy gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj

Raguhoz:
45 dkg darált marha- és sertéshús vegyesen
20 dkg húsos szalonna (lehet füstölt is, kis kockára aprítva)
8 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
6 dkg vöröshagyma (tisztítva mérve)
5 dkg zellergumó (tisztítva mérve)
3 ek. olívaolaj
1,5 dl száraz fehérbor
1 doboz (400 g) darabolt paradicsom
1 kis doboz sűrített paradicsom
1 dl húsleves alaplé
1 ek. nyírfacukor
őrölt fekete bors

0,5 dl tejszín
személyenként 1 csapott ek. reszelt parmezán sajt

elkészítés:

  1. A zöldségeket megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk, és az egészet együtt késes mixerrel ledaráljuk, vagy nagyon finomra aprítjuk.
  2. A zöldségpépet felforrósított olívaolajon addig dinszteljük, amíg a levét teljesen el nem fövi. Kivesszük a lábosból, és félretesszük.
  3. A szalonnát ugyanabban a lábosban megpirítjuk, majd átszedjük a késes mixerbe, és azt is ledaráljuk.
  4. A zöldségpéppel és a darált hússal együtt visszatesszük a főzőedénybe, alaposan összekeverjük, és zsírjára sütjük.
  5. Felöntjük a borral, és közepes lángon, folyamatosan kevergetve addig főzzük, amíg már nem marad leve.
  6. Hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, a paradicsomsűrítményt, és fedő alatt, kis lángon főzzük 1 órát. Ha a levét elfőtte, hozzáadjuk az alaplevet, és fedő nélkül rotyogtatjuk tovább, amíg be nem sűrűsödik. Sóval, borssal, cukorral ízesítjük, végül összeforraljuk a tejszínnel.
  7. Közben magas falú lábosban enyhén sós vizet forralunk. A tésztát pár perc alatt kifőzzük, leszűrjük, lecsepegtetjük.
  8. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olajat, rádobjuk a megtisztított, áttört fokhagymát, pár másodpercig pirítjuk, majd rátesszük a tésztát, és alaposan összeforgatjuk. Közben megsózzuk.
  9. A fokhagymás tésztát elosztjuk 4 tányérban, ráhalmozzuk a ragut, és megszórjuk reszelt sajttal.

Megjegyzés:
A ragu jóval több, mint 4 személyre elegendő, de érdemes ekkora adagot főzni, majd lefagyasztani, hogy később csak a tésztát kelljen megfőzni hozzá.



















A recept a Kifőztük gasztromagazin szeptemberi számában is megjelent.




2015. szeptember 9., szerda

Grillsaláta kétféleképpen – nyárbúcsúztatás a telkünkön









A nyár utolsó előtti grillpartijára készültünk a barátainkkal. Igazából ez egyben az első is volt, már ha a partik számát tekintjük. :D Tudniillik, amióta a telkünk megvan, eddig csak kettecskén grilleztünk a Kutyinyekkel. Megfelelő ülőalkalmatosság és normális asztal híján ui. nem szívesen hívtunk volna vendégeket. Most azonban úgy éreztük, itt az ideje bemutatni a mi kis földünket másoknak is, vagy a földünknek másokat. :D Ebből az alkalomból még új kerti bútorokra is beruháztunk, hála a szezon végi árleszállításnak.
Már korábban tervben volt, hogy Ági barátnőmékkel összejövünk itt, hiszen ők már kétszer is vendégül láttak bennünket az otthonukban, de aztán a nagy melegre való tekintettel inkább elhalasztottuk a bulit. Közben egy másik kedves baráti házaspárral is megbeszéltük a grillezést – ezt a bizonyos utolsó előtti elsőt –, és mivel ők már lecsaptak az utolsó augusztusi hétvégére, mint megfelelő időpontra, így először velük sütögettünk.
Csöppet izgultam, ui. ők nem esznek húst, ami azt jelentette számomra, hogy nem vonultathattam fel a csodásabbnál-csodásabb grillezett husikák tárházát, hanem nekik valamilyen salátát és/vagy egyebet kellett összeeszkábálnom. Egy kis kutatómunka után kiderítettem, hogy pl. paradicsomot és gombát is lehet grillezni, de azért a biztonság kedvéért megkértem a vendégeinket, hogy ugyan nézzenek már szét a Sünis kanálon a salátareceptjeim között. A választásuk a laktató zöldségtál nevű salátámra esett, amit végül jócskán átalakítva el is készítettem nekik. Azt mondták, nehogy sok kajával merjem őket traktálni, mert nekik amúgy bőven elég pár szelet fokhagymás pirítós is. Ebből én egyből „kihallottam” a kenyér szót, és mivel vendégeink férfi tagja egy kézcsókot is megelőlegezett, amennyiben jóféle házi kenyérrel lepném meg, így aztán egyértelmű volt, hogy ezt nem hagyhatom ki. :D A kenyeret előző nap sütöttem meg, hogy kicsit szikkadtabb állapotában másnap már lehessen pirítani. Megkaptam érte a beígért kézcsókot, a saláta pedig hatalmas dicséretet kapott. :) Desszertnek újdonsült kedvencemet, barackos-almás crumble-t sütöttem, frissítőnek pedig házi készítésű limonádét szolgáltam fel.

Andinak és Tominak ezúton is köszönjük a csoda klassz délutánt, amikor is kb. széthullott az agyam a sok röhögéstől, ill. azért is, hogy pionírokként segítettek bebizonyítani, hogy ilyen nomád körülmények között is minden megoldható, ami a vendégváráshoz tartozik. :D

Szeptember első hétvégéjén pedig Ági barátnőmékkel már a fenti tapasztalatok birtokában akartuk megejteni a valóban „utolshow”-t, azt a bizonyos régóta várt összejövetelt. A telken való vendégeskedésbe azonban fránya mód beleszólt az időjárás, ui. aznap borús éggel és esővel bosszantott bennünket, hiába imádkoztunk az utolsó pillanatig. Az előkészített ételek (egy másik salátával kiegészülve) így elárvulva hevertek a mindennek tetejébe áram nélkül maradt hűtőben. Nem volt mit tenni, a bulit nagy fájdalmunkra elnapoltuk, és a kerti grill helyett a jó öreg serpenyőben sütődtek meg az ételek, amit kettecskén voltunk kénytelenek elfogyasztani 3 napon át.
Az ételfotók így aztán most azt a célt is szolgálják, hogy legalább távolról köszönhessenek Ágiéknak, és megmutogathassák magukat, miszerint boldogan jóllakatták volna őket is, ill. hogy megtudakolják, vajh' legközelebb megfelelő ebédül szolgálhatnak-é. Ha ui. az idő engedi, még az idén megejtjük azt az elmaradt sütögetést. ;)

Ancsa, Csongi, Sanyi, ti pedig készülhettek a jövő nyári partira! :D :D :D









Hozzávalók 4 személyre:

Paradicsomos salátához:
32 szem koktélparadicsom (8 darab/fő) vagy 16 szem kisebb méretű paradicsom
2 egész vékony szál cukkini (kb. 10 szelet/fő)
1 kaliforniai paprika (sárga/zöld/piros húsú vagy vegyesen)
20 dkg grillsajt (natúr vagy csilis-fokhagymás)
Provence-i fűszerkeverék

kb. 0,5 dl olívaolaj

Vagy a krumplis salátához:
4 kisebb szem lisztesre fövő burgonya (2 szem/fő)
2 egész vékony szál cukkini (kb. 10 szelet/fő)
1 kaliforniai paprika (sárga/zöld/piros húsú vagy vegyesen)
kb. 0,5 dl olívaolaj + 2 ek. a burgonya sütéséhez


Öntethez:
4 púpozott ek. tejföl
1 púpozott tk. mustár
1 csapott tk. barna nádcukor darálva
1,5 ek. extra szűz olívaolaj
1 nagy fej lila hagyma
friss bazsalikomlevelek
friss vagy szárított oregánó
őrölt fekete bors

1 mk. fehérborecet

Tálaláshoz:
8 szelet gyökérkenyér vagy bagett (2 szelet/fő) (nálam 4 magos kenyérből)
3 gerezd fokhagyma
4 ek. olívaolaj

elkészítés:

Attól függően, melyiket választjuk, elkészítjük a salátát:

  1. A paradicsomos salátához a zöldségeket alaposan megmossuk, szárazra töröljük. A koktélparadicsomot egészben hagyjuk, de ha csak annál nagyobb paradicsomunk van, akkor negyedeljük, vagy még kisebb darabokra szeljük.
  2. A kaliforniai paprikát kis kockákra aprítjuk, és mindkét zöldséget beletesszük egy nagy salátás tálba.
  3. A cukkinit felkarikázzuk (ha vastagabb a cukkini, akkor a szeleteket félbe- vagy négybe vágjuk), külön tálba tesszük, megszórjuk Provence-i fűszerkeverékkel, meglocsoljuk olívaolajjal, és jól átforgatjuk, hogy az olaj mindenhol bevonja. Kontakt grillsütőben (grill serpenyőben/szabadtéri grillsütőben/samottlapon) megsütjük. Megsózzuk, majd miután kihűlt, a paprikával elkevert paradicsomhoz adjuk.
  4. A grillsajtot felkockázzuk, megforgatjuk abban az olajban, amiben a cukkinit sütöttük (az olajat pótoljuk, ha szükséges), és grillserpenyőben vagy szabadtéri grillsütőben megsütjük. A zöldségekhez forgatjuk, majd az egészet elosztjuk 4 tányéron vagy tálkában.

  1. A krumplis salátához a burgonyát megmossuk, héját középen, keresztben, körben bemetsszük, hogy megfőve könnyebben le tudjuk húzni.
  2. Héjában megfőzzük, kicsit hűlni hagyjuk, majd lehúzzuk a héját. Ha teljesen kihűlt, vastagabb szeletekre vágjuk.
  3. A krumplit kétféleképpen is megsüthetjük: megforgatjuk 2 evőkanál olívaolajban, majd kerti grillen megpirítjuk, vagy serpenyőben felhevített olajon sütjük meg, közben megsózzuk. Kihűtjük.
  4. A cukkinit és a kaliforniai paprikát ugyanúgy dolgozzuk fel, mint az előbbi saláta esetében, majd összeforgatjuk a burgonyával.
  5. Az öntethez a bazsalikomleveleket megmossuk, szárazra töröljük és felaprítjuk. (Ha apró levélkéink vannak, akkor csak megmossuk, lerázzuk róla a vizet, és lecsipkedjük a száráról.)
  6. A tejfölt elkeverjük a fűszerekkel, a bazsalikomlevéllel és a megtisztított, felaprított lila hagymával.
  7. A kenyérszeleteket áttört fokhagymával elkevert olívaolajba mártjuk, kerti grillen vagy serpenyőben megpirítjuk, meghintjük kevés sóval, és még melegen az öntettel meglocsolt salátához kínáljuk.

Tipp:
Természetesen a krumplis salátához is keverhetünk paradicsomot és/vagy grillezett sajtkockákat, hogy még gazdagabbá tegyük az ételt.