2015. március 30., hétfő

Krémsajtos kalácskoszorúk






Hetekkel ezelőtt kalácsra fájt a fogam, és ki akartam próbálni, hogyan működne krémsajttal. Az eredménnyel annyira meg voltam elégedve, hogy úgy gondoltam, tökéletes lenne húsvétra is. A receptet egy csöppet átdolgoztam, illetve ezúttal nem fonatlanul, dobozformában sütöttem meg, hanem kis koszorúkká alakítottam. Bár a formázás időbe telik, de megéri bíbelődni vele, hiszen olyan jó gyönyörködni a kis kalácsokban. :) Az étkészletről nem is beszélve! :D Azért mindketten odavagyunk a Kutyafüllel, és meg kell mondjam, még életemben nem láttam pasit így örülni tányéroknak, müzlis tálkáknak és bögréknek. :D

















Hozzávalók 8 darab, kb. 12 cm átmérőjű kalácshoz:

50 dkg finomliszt
10 dkg natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
4 dkg porcukor
5 dkg olvasztott vaj
3 tojássárgája
1 ek só
3 dkg friss élesztő
1,5 dl tej

elkészítés:

  1. Az élesztőt 1 dkg cukorral, 1 ek liszttel és 0,5 dl langyos tejjel simára keverjük, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A többi lisztet elvegyítjük a sóval és a maradék cukorral, hozzáadjuk az élesztős tejet, 2 tojássárgáját, a krémsajtot, és a megmaradt tejjel összeállítjuk a tésztát.
  3. Kisebb adagokban hozzádagasztjuk a langyosra hűlt vajat, majd kilisztezett kelesztőtálban, letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük.
  4. A megkelt tésztát 8 egyenlő részre osztjuk, mindegyik darabot háromba vágjuk, gömbölyűre alakítjuk, hogy sima felületük legyen, majd egyenként megsodorjuk, és hármas fonással kialakítjuk a kalácsformát.
  5. A tésztavégeket koszorú alakban összecsippentjük, sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól távolabb, és letakarva kelesztjük még kb. 20 percet.
  6. Tetejüket megkenjük kevés vízzel elkevert tojássárgájával, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc




























A recept a Kifőztük magazin áprilisi számában is megjelent.








2015. március 26., csütörtök

Bécsi almás rétes (Wiener Apfelstrudel) – 31. SAD!






Kisbogár, azaz Lilla SAD! kiírása nagyon megtetszett nekem, mert azon túl, hogy már a forduló logóját is öröm volt nézni, a témáját igazán jópofának tartottam, ui. A Föld körül címet viseli.
Szerintem ez egy nagyon jó elgondolás, mert kutatómunkát kell végezni előtte, és lehet filózni, hogy melyik országot is válassza az ember lánya desszertkeresés apropóján. Miután az ország kiválasztatott, tovább lehet agyalni, mi is legyen az elkészítendő édesség. Ráadásul a választásnak is több szempontja lehet: tipikus, jól ismert finomság legyen, vagy olyan, amit eddig csak kevesek kóstoltak; bonyolult vagy egyszerűen elkészíthető, sütés nélküli vagy ..., stb., stb.
Bevallom, nem sokat gondolkodtam, így nem vándoroltam túl messzire, mert azonnal az egyik kedvenc országom, Ausztria ugrott be. Ettől függetlenül először másik kedvencem, Németország tipikus édességeire kerestem rá, de sajnos majdhogynem hiába, mert a Rote Grützén, a vanília-, ill. csokipudingon, a pontosabban nem megnevezett habos tortákon és még néhány nem túl érdekes desszertfajtán kívül semmi különöset nem találtam. Oké, akkor vissza a sógorokhoz! A kedvencem, a tiroli túrós rétes kilőve, mert azon már túl vagyok. A Sacher-tortát máskorra tartogatom, a linzertortához és a kuglófhoz pedig most nem volt kedvem.
Mivel azonban volt itthon jó pár szem almám, illetve régóta szemeztem a bécsi almás rétessel, ezért úgy gondoltam, soha jobb alkalom nem lesz az elkészítésére, mint a 31. SAD!.
A döntést követően – ugyan jóval később – végre elkészült ez a „typisch österreichisches Dessert”, mégpedig egy bécsi kávéház eredetinek aposztrofált receptje alapján, amiben a mennyiségek tipikus cukrász módra vannak megadva. :)









Hozzávalók 1 rúd réteshez, 45x35 cm-es tepsihez:

Tésztához:
250 g finomliszt (BL 55)
2 g só
1 tojás (felütve 50 g)
10 dkg (kb. 1 dl) langyos víz
20 g napraforgóolaj
50 g olvasztott vaj a kenéshez

Töltelékhez:
100 g zsemlemorzsa
50 g vaj
140 g finom kristálycukor
10 g őrölt fahéj
170 g mazsola
10 g frissen facsart citromlé
kb. 1 kg savanykás alma
1 kupica rum (nálam 2 ek Portorico rum)
porcukor a szóráshoz

elkészítés:

  1. A tésztához a lisztet tálba szitáljuk, elvegyítjük a sóval, hozzáadjuk a villával előzőleg felvert tojást és a vizet, és addig gyúrjuk, amíg a kezünktől, ill. az asztaltól el nem válik.
  2. Az így kapott puha tésztát gömbölyűre formázzuk, megkenjük az olajjal, tálba tesszük, és 30 percet pihentetjük.
  3. Közben elkészítjük a tölteléket: a vajas zsemlemorzsához a vajat serpenyőben felforrósítjuk, hozzákeverjük a zsemlemorzsát, és aranybarnára pirítjuk. A fahéjas cukorhoz összekeverjük a cukrot a fahéjjal.
  4. Az almát meghámozzuk, mindegyiket 8 cikkre vágjuk, kimagozzuk, keresztben vagy hosszában felszeleteljük, és alaposan összeforgatjuk a citromlével, a rummal, a mazsolával, a fahéjas cukorral és a vajas zsemlemorzsával.
  5. A pihentetett tésztát lisztezett konyharuhán téglalap alakúra nyújtjuk, kézhátunkkal (vagy ökölbe szorított kézzel) óvatosan hajszálvékonyra kihúzzuk (én csaknem 62x47 cm-esre tudtam, mint amekkora a konyharuha volt, de így sem lett azért hajszálvékony), és megkenjük a langyosra hűlt olvasztott vaj ¾ részével.
  6. A tészta egész felületét megszórjuk a töltelékkel úgy, hogy a tőlünk távolabb eső oldalánál szabadon hagyunk egy 2 cm széles sávot, ill. jobbról és balról is 5-5 cm-t.
  7. Jobbról és balról a szabadon hagyott tésztát ráhajtjuk a töltelékre, a konyharuha segítségével óvatosan feltekerjük (ha szükséges, leseperjük róla a lisztet), sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és megkenjük a maradék vajjal.
  8. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, közben újabb adag vajat olvasztunk, és a sütőből kivett rétest azonnal megkenjük vele. Miután langyosra hűlt, felszeleteljük, meghintjük porcukorral, és tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés (alulról a 2. sín)
sütési idő: kb. 40 perc

Tipp:
Vaníliafagylaltot vagy vanília sodót is kínálhatunk hozzá.


Megjegyzés:
Sajnos csöppet elméláztam, és a tölteléket nem a tészta egész felületén osztottam el, hanem csak a feléig, de egyes receptek szerint pont így kell, így aztán nem estem kétségbe. A rétes tepsire való átemelése már annál nagyobb kihívást jelentett, hiszen elég nagy darab tésztáról volt szó. Csak átlósan fért el.

Az eredeti recept 190°C-os sütést javasol, és nem jelzi, hogy az hőlégkeveréssel vagy alul-felül sütéssel történik-e. Ráadásul a leírás szerint sütés előtt nem kenik meg a tésztát olajjal vagy vajjal, de a képeken ezt látni lehet.

Egyes almás rétes receptekben a tésztába is tesznek olajat, de eszerint a recept szerint nem kell bele, csak az összeállítás utáni kenéshez írja.



















Forrás: Café Wien Kaffeehäuser



2015. március 23., hétfő

Szendvicskenyér






Nemrégiben úgy kifogytunk a kenyérből, hogy hirtelen mentőövként hatalmas szentségtörést követtünk el: bolti péksütit vettünk!!! :D És még mindig itt vagyunk, élünk. :D Az a bolti péktermék egyfajta zsemle lehetett, de a nevére sajnos nem emlékszem. Viszont olyan szép formája volt, hogy elhatároztam, valami hasonlót én is készítek itthon. Az eredménnyel annyira meg voltunk elégedve, hogy következő alkalommal is ilyet sütöttem, csak egy csöppet módosítottam rajta, hogy még finomabb és még tetszetősebb legyen. Egyébként a bolti változat nem volt ennyire szabályos, a két szemközti csúcsa ui. kissé meg volt nyújtva, és a tészta középen púpos volt; de nem is az volt a cél, hogy pont úgy nézzen ki.
Szerintem ez a péksüti jó választás lehet akkor, ha nincs sok időnk bíbelődni a jól ismert zsemleforma kialakításával, de kiránduláshoz is tökéletes, mert kevesebb helyet foglal.












Hozzávalók 9 darabhoz:

60 dkg kenyérliszt
2 dkg burgonyapehely
2 ek olívaolaj + 1 tk a kelesztéshez
1 ek só
3 dl tej
1 dl víz
3,5 dkg friss élesztő
1 dkg cukor
1 ek szezámmag
1 ek lenmag

elkészítés:

  1. A tejet a vízzel együtt meglangyosítjuk, 1 dl-nyiben a cukorral és 1 dkg liszttel együtt simára keverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A többi lisztet elvegyítjük a burgonyapehellyel és a sóval, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, 2 evőkanál olajat, és a maradék vizes tejjel összeállítjuk a tésztát.
  3. Addig dagasztjuk, amíg sima felületű nem lesz, majd kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
  4. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, 35x35 cm-es négyzetté kinyújtjuk, majd 9 darabra vágjuk.
  5. A tésztadarabokat sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, tetejüket átlósan bevágjuk, és letakarva kelesztjük még 20 percet.
  6. Ha megkeltek, tetejüket lekenjük vízzel, megszórjuk a magkeverékkel, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

































2015. március 20., péntek

Majonéz házilag











Régóta készültem a majonéz házilagos előállítására, időről-időre szembe is jött velem egy-egy recept, de csak halasztódott a dolog. Míg nem hirtelen nagy szükség lett volna rá egy salátához, de nem volt kedvem csak a majonéz miatt boltba menni. Nem is kínálkozhatott volna ennél jobb alkalom arra, hogy végre elkészítsem kedvenc mártásomat. Minden adott volt hozzá itthon, csak le kellett vennem a polcról a Szakácsok könyvét, ui. emlékeztem rá, hogy abban is van egy majonézrecept. Nem is akartam tovább kutatni, mert úgy gondoltam, ebben a könyvben biztos jól le van írva. Nem csalódtam - a majonéz tökéletes lett. Kevés az esély rá, hogy ezek után bolti majonézt vegyek. :D 






Hozzávalók kb. 3 dl-hez:

2 tojássárgája
1 tk mustár
1 tk fehérborecet
2,5 dl napraforgóolaj
1 ek citromlé
őrölt fehér bors
csipet só

elkészítés:

  1. A keverőtálat nedves konyharuhára állítjuk, hogy keverés közben ne csússzon el.
  2. Beletesszük a szobahőmérsékletű tojássárgákat, a mustárt, a fehérborecetet, és ízlés szerint sóval, borssal fűszerezzük. (Eredetileg csak egy csipet só van benne, de én ½ kávéskanálnyit tettem bele.)
  3. Kézi habverővel, folyamatos keverés mellett szinte cseppenként adagoljuk hozzá az olajat.
  4. Amint sűrűsödni kezd, bátrabban önthetjük hozzá az olajat, továbbra is folyamatosan keverve, mintha habot vernénk.
  5. Ha teljesen felvette az olajat, besűrűsödött és fényes felületű, akkor hozzáadjuk a citromlevet, ízlés szerint még fűszerezhetjük, és még egyszer átkeverjük.

Megjegyzés:
A könyv nem ajánlja az olívaolaj használatát annak hangsúlyos íze miatt. Napraforgó olaj helyett azonban választhatunk repceolajat is. A legjobb, ha hidegen sajtolt, semleges ízű olajat használunk.
A mustár lehet dijoni, a bors pedig fekete vagy akár zöld bors is.

Előfordulhat, hogy a majonéz összefut, és a tojásdarabok kiválnak az olajból. Ennek több oka is lehet: túl hideg volt a tojássárgája vagy az olaj, vagy túl gyorsan adtuk hozzá az olajat, illetve túl sokat kevertünk bele.
Az ilyen kicsapódott majonézt azonban szerencsére meg lehet menteni: egy tálba egy tojássárgáját vagy 1 tk mustárt teszünk, és folyamatosan kevergetve hozzácsöpögtetjük a kicsapódott majonézt. Addig kell keverni, amíg sima felületű, egyenletes krémet nem kapunk.





2015. március 18., szerda

Vasi pecsenye zsírban sült dödöllével






Egyik hétvégén ismét a kedvenc éttermünkben ebédeltünk, és az ottani étlap kínálata szerinti egyik legkedvesebb ételemet rendeltem, ezúttal azonban az ajánlott körettel: házi dödöllével. Dödöllét még csak egyszer ettem életemben – Anya készítette évekkel ezelőtt, tehát tudtam, hogy szeretni fogom. Az étteremben kértem hozzá tejfölt is, mert a dödölléhez az illik, ill. mivel nekem abból sosem elég, ezért felkészültem rá, hátha alapból nem adnának hozzá eleget. Amikor a pincér a jól ismert kis piros láboskában kihozta az ételt, meglepetésemre nem az a fajta dödölle nézett vissza rám, mint amit megismertem, és amit a neten is rendszerint látok, hanem valami krokettféleség. Meglepetésemben nem is szóltam a pincérnek, és úgy voltam vele, előbb megkóstolom, aztán majd jelzek neki, ha gond van. Hát ez bizony nem krokett volt, mert az ebben az étteremben is az a zacskós, mélyfagyasztott szokott lenni, és lágyabb állagú. Ez viszont valamivel sűrűbb volt, és jól érezhetően dödölle tésztából készült. Oké, akkor ez dödölle, csak itt valószínűleg olajban sütik ki, és mint utóbb kiderült, nem jár hozzá tejföl. A pincér arcán érdekes módon azonban nem láttam semmiféle meglepettséget, amikor ezt a szívemnek kedves tejterméket kértem hozzá, de utóbb önhatalmúlag mégis úgy döntött, juszt sem hoz mellé tejfölt. Nem is hiányzott. :D
Miután jól belakmároztam belőle, és fizetésre került a sor, a pincérrel nagyjából elmeséltettem, hogyan készül az étel. Leginkább a hús érdekelt, hiszen a dödölléhez nem kell túl nagy fantázia. Az étlap szerint a hús előre be van pácolva, de mint megtudtam, ez valójában nem így van. Hmm, pácolva vagy pácolás nélkül, de elhatároztam, hogy ez lesz a 3. étel, amit az étterem kínálatából itthon is elkészítek.
A pecsenyéhez próbaképpen az „anyósomtól” ajándékba kapott disznóvágásos karajt használtam fel, és nagyon megörültem az eredménynek, mert a hús annak ellenére, hogy karaj, mégis kellemesen puha és omlós volt. A szaft ugyan nem pont olyan, mint az étteremben, de szerintem így is igen ízletesre sikeredett. A Kutyafül pedig ugyanezt kapta ebédre, de ő csirkemellből.









Hozzávalók 2-3 személyre:

Pecsenyéhez:
40 dkg karaj vagy szűzpecsenye
3 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
őrölt fekete bors

1 púpozott ek finomliszt
1 tk őrölt pirospaprika
1 ek szárított petrezselyem
1 ek mangalicazsír

Körethez:
40 dkg krumpli (tisztítva mérve)
kb. 7 dkg finomliszt
1 csapott tk só
1 l kókuszolaj vagy zsír a sütéshez

elkészítés:

  1. A körethez a krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és annyi sós vízben, amennyi éppen, hogy csak ellepi, puhára főzzük. Elzárjuk alatta a lángot.
  2. Kiveszünk belőle 10 evőkanál főzővizet, a krumplit a maradék vízzel együtt áttörjük, és hozzákeverünk annyi lisztet, amennyitől krumplipüré állagú lesz. Félretesszük.
  3. A húst megmossuk, szárazra töröljük, ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (nekem 9 szelet lett), és mindkét oldalukon, meghintjük sóval és borssal.
  4. A lisztet elkeverjük a fűszerpaprikával, kétszer megforgatjuk benne a hússzeleteket, és serpenyőben felhevített zsíron, közepes lángon hirtelen kisütjük mindkét oldalukon. (A sütőt előmelegítjük 120°C-ra.)
  5. Felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a megtisztított, áttört fokhagymát, majd a tejszín jó részét elforralva készre pároljuk, végül hozzáadjuk a petrezselymet is. A kész pecsenyét előmelegített sütőben tartjuk melegen, amíg a köretet elkészítjük.
  6. Egy serpenyőben felhevítjük az olajat/zsírt, két evőkanál segítségével megformázzuk a dödölléket, és közepes lángon minden oldalukon pirosra sütjük. (Nekem 17 db lett.)
  7. A dödölléket papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk róluk a fölösleges zsiradékot, majd a hússal együtt tálaljuk.

Megjegyzés:
A vasi pecsenyét máshogy is el lehet készíteni, én azonban azt a receptet osztottam meg, ahogyan a „mi” éttermünkben készítik.
Más alternatíva lehet, ha előzőleg fokhagymás (sózatlan) tejszínben pácoljuk a húst pár órán át, majd ezután sózzuk-borsozzuk, és paprikás lisztbe forgatjuk.

















A recept a Kifőztük magazin márciusi számában megtalálható.



2015. március 16., hétfő

Kijevi csirkemell – Szakácsmustra 9. forduló






Nemrégiben először vettem részt a Szakácsmustra nevű játékban, és mivel a staféta most kedves netes ismerősömhöz, Fűszermánia Gabihoz került, úgy éreztem, semmiképp sem maradhatok ki a buliból. A 9. forduló témája Lajos Mari, akitől nekem is van 2-3 szakácskönyvem, de mivel kb. 2 éve a neten rátaláltam a hölgy honlapjára – mert hogy olyan is van ám neki –, ezért most onnan mazsoláztam. Nagyon megörültem, hogy rátaláltam erre a receptre, ui. nemrégiben, amikor vendéglőben ebédeltünk, éppen a kijevi csirkemell volt az egyik, ami az étlap nézegetésekor bekerült a kalapba a mit-is-egyek kérdés kapcsán. El is határoztam akkor, hogy én magam készítem el, és erre láss csodát, épp Lajos Marinál jött szembe velem egy jónak tűnő változata.

A kijevi csirke- vagy jércemell ukrán eredetű étel, bár az orosz élelmiszer-történész, William Pokhlebkin állítása szerint a 20. század elején találták ki, és Novo-Mikhailovsky szelet néven szolgálták fel a Szent Pétervári Kereskedelmi Egyletben. Csak később nevezték át egy akkori szovjet étteremben. (Forrás: Wikipédia)

Én egyébként sajt nélkül, fokhagymás, zöldfűszeres vajjal töltve ismertem, és bevallom nekem úgy jobban ízlik. Nagy valószínűség szerint eredetileg is így készül, de manapság sok étteremben reszelt sajtot is kevernek a vajhoz, hogy tartalmasabb és felszelve tetszetősebb legyen.
Sült krumplit készítettem mellé, illetve díszítésnek egy kis pritaminpaprikával és retekkel dúsított káposztasalátát.





Hozzávalók 4 személyre:

1 egész, nagy csirkemellfilé (kb. 70 dkg)
8 dkg trappista vagy eidami sajt reszelve
5 dkg puha vaj
1 kis csokor vagy 1 ek szárított petrezselyem
10 szál vagy 1 ek szárított metélőhagyma
1 mk mustár
½ mk csípős paprikakrém
1 nagy csipet őrölt vagy morzsolt tárkony
1 ek frissen facsart citromlé
őrölt fekete bors

finomliszt
1 nagy tojás
zsemlemorzsa
kókuszolaj vagy mangalicazsír a sütéshez

elkészítés:

  1. A töltelékhez a vajat villával szétnyomkodjuk, a sajt kivételével minden hozzávalóval alaposan elkeverjük, végül a sajtot is beledolgozzuk.
  2. Az így kapott masszát alufóliára kanalazzuk, a fólia segítségével feltekerjük úgy, hogy kb. 15 cm hosszú rudat kapjunk, majd a fólia végeit megsodorjuk, és 25 percre mélyhűtőbe tesszük.
  3. A húst megmossuk, szárazra töröljük, két fél mellre vágjuk, mindkét darabot a mellcsont felőli oldalától kiindulva óvatosan bemetsszük, és kinyitjuk, mint egy könyvet.
  4. Folpack alatt kiklopfoljuk, vigyázva arra, hogy ne lyukadjon ki, majd a mellek mindkét oldalát enyhén sózzuk és borsozzuk. Mindkettőt egy-egy alufóliára helyezzük.
  5. A töltelékről lehámozzuk az alufóliát, és 8 egyforma vastag korongra szeljük.
  6. Mindkét hússzeletre egymás mellé, a hozzánk közelebb eső széléhez közel 4 töltelékkorongot fektetünk úgy, hogy kissé fedjék egymást, jobbról és balról ráhajtjuk a túlnyúló hússzéleket, és a fólia segítségével feltekerjük. (Az alufóliát nem hagyjuk rajta, az csak a tekerést könnyíti meg.)
  7. A húsroládokat előbb lisztbe, majd felvert tojásba, végül zsemlemorzsába forgatjuk, és bő zsiradékban, közepes lángon minden oldalukon pirosra sütjük.
  8. Papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk róluk a felesleges zsiradékot, rézsútosan félbevágjuk, és tetszés szerinti körettel tálaljuk.

Tipp:
Lajos Mari receptje szerint a húst másként kell megtölteni, de én ezt csak a kisebb fajta csirkemellek esetében javaslom. Eszerint 4 fél csirkemellel számolva a mellhús mellcsont felőli szélétől kiindulva zsebet vágunk a húsba, mindegyikbe 2-2 töltelékkorongot dugunk, és fogvájóval lezárjuk a nyílást. A panírozáshoz pedig 3 tojást ajánl, mert duplán kell bundázni, nehogy a zsebből kifolyjon a töltelék.
Nagy csirkemellek esetén jó alternatíva lehet a töltésre, hogy a puha, fűszeres vajjal megkenjük a kiklopfolt hússzeleteket, rászórjuk a sajtot, felgöngyöljük, és bepanírozzuk.
















2015. március 13., péntek

Citromos tejföltorta






A hűtőben megint összeszaporodott néhány tojásfehérje, ráadásul megint édességre vágytam, de valamilyen könnyedebb, nyárias sütire, olyasmire, amit nemrégiben készítettem, és hamarosan a blogon is látható lesz. Volt még egy citromom is.
Most azonban picit megvariáltam a krémet, mert tejföllel készült, és került bele puding is, amitől krémesebb lett. Ez a fajta krém a puding kapcsán igazából kísérletnek indult, de olyan jól sikerült, hogy valószínűleg ezután így fogom készíteni azokat a tortáimat, amelyeknek a tölteléke zselatinos. Imádom a citromos sütiket, így ez a torta ezzel a krémmel most toplistás lett nálam, sőt a család is dicsérte. :) Igazi nyári süti így tavasz kezdetén.













Hozzávalók 20 cm-es tortaformához (18 cm-es, kapcsosban is megsüthető):

Piskótához:
6 tojás fehérje
12 dkg porcukor
12 dkg finomliszt
1 tk sütőpor

Krémhez:
3 dl tej
1 cs. vaníliás pudingpor
50 dkg tejföl
15 dkg porcukor
0,5 dl frissen facsart citromlé
1 nagy citrom reszelt héja
8 zselatinlap

Tetejére:
2 dl tejszín
1 ek porcukor
1 kis citrom

elkészítés:

  1. A piskótához a tojásfehérjét kemény habbá verjük, kisebb adagokban fényesre verjük a cukorral, majd óvatosan simára keverjük benne az apránként hozzászitált sütőporos lisztet.
  2. A tésztamasszát kivajazott-kilisztezett kapcsos vagy kivehető aljú tortaformába öntjük, előmelegített sütőben készre sütjük, majd a formából kivéve rácson hagyjuk kihűlni.
  3. A krémhez 0,5 dl tejben simára keverjük a pudingport, a többi tejet felforraljuk, és a pudingporos tejet hozzáöntve krémmé főzzük. Néha megkeverve langyosra hűtjük. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk.
  4. A tejfölt elkeverjük a cukorral és a citromlével, kiveszünk belőle 1 evőkanálnyit, és felmelegítjük egy kis tejkiöntőben.
  5. Hozzáadjuk az alaposan kinyomkodott zselatint, felolvasztjuk benne, majd hozzákeverünk 2-3 evőkanálnyi cukros-citromos tejfölt.
  6. A pudinghoz apránként - hogy nehogy csomós legyen - hozzákeverjük a többi cukros tejfölt és az alaposan megmosott citrom reszelt héját, és jól elkeverjük benne a zselatinos tejfölt is. Hűtőbe tesszük, amíg kicsit kocsonyásodni nem kezd.
  7. A tortát két lapra vágjuk, az alsó tortalapot visszatesszük a sütőformába, rásimítjuk a krémet, beborítjuk a másik tésztalappal, és egy éjszakára, vagy legalább pár órára hűtőbe tesszük.
  8. A tejszínt a cukorral kemény habbá verjük, és a torta tetejére halmozzuk; de körbekenhetjük vele a torta szélét is.
  9. A citromot alaposan megmossuk, szárazra töröljük, cikkekre vagy szeletekre vágjuk, és tetszés szerint feldíszítjük vele a tortát.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul felül sütés (alulról a 2. sín)
sütési idő: kb. 30 perc


Tipp:
Ha a pudingot nem sikerült csomómentesre kevernünk a tejföllel, akkor botmixerrel rásegíthetünk, és csak ezután adjuk hozzá a zselatinos tejfölt.

Megjegyzés:
A tészta, miután kihűl, kissé összeugrik, ezért a sütőforma picit nagy lesz neki. De ettől nem kell félni, nyugodtan beletehetjük. Így a krém le tud csurogni a tésztalap szélére is, és nem kell körbekenni a torta oldalát tejszínhabbal. A halványsárga krémé lesz a főszerep. :)