2015. december 31., csütörtök






Tojásos lencsesaláta sült virslivel










Megint egy sült virslis saláta… De ez most lencsével. :) Ezt a zöldséget ui. 1-2 éve szerettem meg, de „normál” lencsét eddig még egyszer sem vettem. Vörös-, ill. hegyi lencsére azonban korábban szert tettem. Most is ezek egyikét, a hegyi lencsét használtam fel ehhez a salátához. Mivel a Kutyafül nem szereti, így csak magamnak főztem. Ő a krumplival készült változatot kapja újév napján. :)










Hozzávalók 4 személyre:

15 dkg hegyi lencse
2 szál frankfurti virsli
2 főtt tojás
1 kis lila hagyma
4 dl zöldség alaplé
2 ek. tejföl
1 ek. majonéz
1 tk. mustár
1 tk. porcukor
1 tk. extra szűz olívaolaj

1 tk. folyékony kókuszolaj vagy mangalicazsír

elkészítés:

  1. A lencsét alaposan átmossuk, majd az alaplében kis lángon kb. 30 perc alatt puhára főzzük. Ha szükséges, leszűrjük. Teljesen kihűtjük.
  2. Közben a tojásokat keményre főzzük, és miután kihűltek, meghámozzuk, cikkekre vágjuk, majd a cikkeket félbevágjuk.
  3. A virslit felkarikázzuk, és a kókuszolajon pirulásig sütjük. A megtisztított hagymát finomra aprítjuk.
  4. Az öntethez a tejfölt elkeverjük a majonézzel, a mustárral, az olívaolajjal, a porcukorral, majd sóval és borssal ízesítjük.
  5. Beleforgatjuk a lencsét, a virslit és a tojást, majd behűtve tálaljuk.
































2015. december 30., szerda

Mézes-mustáros burgonyasaláta sült virslivel






A virsli tipikus szilveszteri étel, bár mi nem csak ebben az időszakban esszük, hanem egész évben sűrűn asztalra kerül. Ebből következik, hogy mustárral és kenyérrel már kicsit unalmas számomra. Ezért most inkább salátában szerettem volna viszontlátni. Egyértelmű volt, hogy krumplival párosítom, mert így fogy el a leghamarabb. Az öntet alapjául egy korábbi előételemé szolgált, ezúttal azonban tejföl is került bele.
Magában, friss kenyérrel, vagy akár valamilyen sült mellé is fogyaszthatjuk az év utolsó napján (is). :)









Hozzávalók 2-3 személyre:

50 dkg krumpli (tisztítva mérve)
2 szál frankfurti virsli
2 ek. tejföl

1 púpozott ek. mustár
1 ek. fehérborecet
1 ek. folyékony méz
1 tk. extra szűz olívaolaj
őrölt fehér bors
1 kis fej lila hagyma
1 tk. kókuszolaj


elkészítés:
  1. A krumplit meghámozzuk, sós vízben puhára főzzük, majd alaposan lecsepegtetjük, és teljesen kihűtjük.
  2. A virslit felkarikázzuk, az olajon megpirítjuk, majd hűlni hagyjuk. A megtisztított hagymát finomra aprítjuk.
  3. Az öntethez a tejfölt elkeverjük a mustárral, a fehérborecettel, a mézzel, az olívaolajjal és a hagymával. Sóval és borssal fűszerezzük.
  4. Hozzáforgatjuk a krumplit és a virslit, behűtjük, majd tálaljuk.















2015. december 24., csütörtök






Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

*

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

*

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula






Minden kedves Olvasómnak boldog, békés, meghitt ünnepet kívánok!




2015. december 23., szerda

Mézes-grízes szelet






A Kutyafülnek a „grízes” az egyik kedvenc sütije. A recept az anyukájától való, aki évekkel ezelőtt a Planétás kártyasorozatban találta, de egy kis kísérletezés után alakított rajta. Annyira finom, hogy még én is, aki sem a mézes tésztát, sem a tejbegrízt nem igazán kedvelem, az egyik kedvenc sütimnek mondhatom, főleg, ha az anyósom készíti. Azon túl ui. hogy a tésztája és a krémje is tökéletes, saját főzésű, kellemesen savanykás sárgabaracklekvárt tesz bele, ami engem a régi, zselés szaloncukor ízére emlékeztet. Talán mondanom sem kell, hogy imádtam. :)
Régóta el akartam kérni a süti receptjét, és úgy 3 évvel ezelőtt végre megszereztem. Karácsonyra terveztem megsütni, ám erre nem került sor, sőt tavalyelőtt a szülinapomra és a névnapomra is anyósom készítette el nekem meglepetés ajándék gyanánt a Kutyinyek titkos közreműködésével. :D
Végül idén már elég bátorságot éreztem ahhoz, hogy nekifogjak, és mivel szerencsére jól sikerült, ezúttal a saját készítésű mézes grízesemet mutathatom meg itt a blogon. :) Sőt most én lephettem meg vele az anyósomat, aki azt mondta, hogy olyan, mintha csak ő sütötte volna. :D Nem is kell ennél nagyobb dicséret. :)
A mézes-grízes egy igazi ünnepi édesség – a karácsony közeledtével tökéletes választás. :)






Hozzávalók:

Tésztához:
15 dkg cukor
2 ek. (4 dkg) vegyes virágméz
0,5 dl tej
1 csapott mk. szódabikarbóna
45 dkg finomliszt
1 tojás

Krémhez:
8 dl tej
10 dkg búzadara
15 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
15 dkg vaj
0,5 dl Portorico rum (semmiképp sem sütőrum vagy rumaroma!)

Továbbá:
25-30 dkg házi sárgabaracklekvár (nem túl folyós állagú)

Tetejére:
10 dkg étcsokoládé
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

  1. A hozzávalókat a liszt kivételével fém tálba tesszük, a tálat gőz fölé állítjuk, és a keveréket kis lángon kb. 10 perc alatt habzásig főzzük. Szoba-hőmérsékletűre hűtjük, hozzáadjuk a villával előzőleg felvert tojást, valamint a lisztet, és tésztává gyúrjuk. (Ne tegyünk hozzá több lisztet az előírt mennyiségnél, mert kemény lesz. Inkább hűtsük le, ha nagyon ragadna!)
  2. A tésztát négy egyenlő részre osztjuk, mindegyiket téglatestté formázzuk és folpackba csomagolva hűtőbe tesszük.
  3. Lisztezett felületen, egymás után 18x28 cm-es téglalapokká kinyújtjuk, majd 2-2 lapot sütőpapírral bélelt gáztepsikre fektetünk, és világos aranysárgára sütjük. Hűlni hagyjuk. (Ha szükséges, a széleit egyenesre szabjuk.)
  4. A krémhez a vaníliás cukorral ízesített tejbe beletesszük a búzadarát, felforraljuk és néha megkeverve megfőzzük. Kihűtjük. (Melegen még hígnak tűnhet, de mire kihűl, kellően besűrűsödik.)
  5. A vajat a porcukorral habosra kavarjuk, a rummal tovább habosítjuk, majd alaposan összevegyítjük a tejbegrízzel.
  6. A krémet kétfelé vesszük, és az egyik adaggal megkenünk egy tésztalapot. Rátesszük a 2. lapot, rásimítjuk a baracklekvárt, majd ráhelyezzük a 3. lapot, és elosztjuk rajta a maradék krémet. Befedjük a 4. tésztalappal.
  7. A mázhoz a csokoládét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk és bevonjuk vele a süteményt. Másnapig, de min. 4-5 órát hűtőben pihentetjük, hogy a tészta megpuhuljon, és a csoki megkössön a tetején. Meleg vízbe mártogatott, mindig szárazra törölt késsel tetszés szerint szeleteljük.
sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 7 perc/tésztalap












2015. december 22., kedd

Diós rudacskák











Ennek a receptnek a mákkal készült változatát Gabriellánál találtam, amikor diós édességek után kutattam a neten. Érdekes, hogy akkor mégis hogyan akadhattam rá, ha az mákos. :D Mindegy, lényeg, hogy megtaláltam. :) Szinte semmit sem változtattam rajta, hiszen a linzertészta alapreceptjét e sütemény kapcsán nem érdemes átalakítani, legfeljebb az ízesítésén lehet picit variálni, és citromhéj helyett használhatunk narancshéjat, sőt annak is a kandírozott változatát. Én most mégis a citromhéjnál maradtam, mert pont elfogyott a nyáron Horvátországban vásárolt extra finom narancshéjam. A töltelék mennyiségét azonban picit megnöveltem.
A linzertészta alább leírt készítési módja számomra már ismert volt, ui. korábban egy másik sütemény kapcsán már kipróbáltam. Nagyon jól működik így is, legfeljebb egy kicsit időigényesebb a vaj cukorral való felhabosítása miatt. Viszont ezzel a módszerrel talán egy kicsit selymesebb állagú és simább felületű tésztát kapunk.
Hogy a töltelék miért nem mák? Mert nálunk a dió a nyerő, legalábbis a Kutyafül és az én esetemben mákkal készítve biztos kevésbé lenne kapós. Így azonban nem volt esélye a sütikének arra, hogy pár napra dobozba kerüljön, mert elég hamar bepusziltuk. :D









Hozzávalók 32 rudacskához:

Tésztához:
30 dkg finomliszt
20 dkg szoba-hőmérsékletű vaj
8 dkg porcukor
1 tojássárgája
csipet só
1 citrom reszelt héja
2 ek. porcukor + 1 cs. darált vaníliás cukor a hempergetéshez

Töltelékhez:
15 dkg darált dió
3 dkg kristálycukor
0,75 dl tej
1 citrom reszelt héja
6 dkg aranymazsola
2 evőkanál méz

elkészítés:

  1. A tésztához a vajat a porcukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a tojássárgáját, és jól összekeverjük.
  2. A lisztet elvegyítjük a sóval és az alaposan megmosott citrom lereszelt héjával, majd a vajas masszához adjuk, és tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva félórát hűtőben pihentetjük.
  3. A töltelékhez a mazsolát kisebb darabokra vágjuk, majd a tejjel, a cukorral, a mézzel és a citromhéjjal együtt lábosba tesszük. Felforrósítjuk (nem forraljuk!), majd elzárjuk alatta a gázt, és hozzákeverjük a darált diót. Hűlni hagyjuk.
  4. A pihentetett tésztát átgyúrjuk, hogy nyújtáskor ne repedezzen, kezünkkel téglalap alakúra formázzuk, majd lisztezett munkafelületen 40x28 cm oldalhosszúságú és kb. 0,5 cm vastagságú téglalappá kinyújtjuk. 4 db 10 cm széles sávra vágjuk.
  5. A tölteléket négyfelé osztjuk, mindegyik adagot a két tenyerünk között meghengergetjük, és minden egyes tésztasáv hosszanti szélére fektetjük (de a tészta szélétől elhagyunk egy kis sávot, hogy a szabadon hagyott részt rá tudjuk majd nyomkodni). A szabadon maradt részt óvatosan a töltelékre hajtjuk, és a szélénél összenyomkodjuk.
  6. Az így kapott töltött rudakat lisztbe mártott késsel 8, egyenlő hosszúságú darabra vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben világos színűre sütjük.
  7. A rudacskákat még forrón meghempergetjük a vaníliás cukorral elkevert porcukorban, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeveréses
sütési idő: kb. 15 perc


Megjegyzés:
Ez a sütemény ugyan nem bonyolult, az elkészítése kissé mégis körülményes lehet elsőre. Eredetileg ui. a tésztát 8 cm-es sávokra kell felvágni, de ez a szélesség nálam kevés volt ahhoz, hogy a tésztát szépen rá tudjam hajtani a töltelékre. Ezért nagyobbra nyújtottam.
Jól záródó dobozban állítólag napokig eláll. :D























































2015. december 21., hétfő

Rumos-kávés csokoládékrém










Bár úgy tűnhet, rengeteg édességet eszünk, ezt meg kell cáfolnom, ui. főleg hétvégente sütök, ill. a desszertek felét, sőt esetenként a nagy részét Anyáéknak szoktam adni. Így aztán előferdül, hogy hirtelen rám tör az édesség utáni vágy. Most valamilyen tészta nélküli nyalánkságot szerettem volna. A hét közepén neki is fogtam ennek a könnyű krémnek, és aznap ebéd után kávé helyett ezt „iszogattuk”. :D
A karácsony közeledtével akár ezt is feltálalhatjuk ünnepi desszert gyanánt.












Hozzávalók 2-4 személyre:

50 ml presszókávé
1,5 dl habtejszín
2 dkg vaníliás cukor
1 ek. rum
4 zselatinlap
5 dkg 50%-os étcsokoládé/csokicsepp
cukrozott tejszínhab a díszítéshez (elmaradhat)
keserű kakaópor a szóráshoz

elkészítés:

  1. Lefőzzük a kávét, elkeverjük a vaníliás cukorral, kihűtjük, majd hozzáöntjük a rumot.
  2. A csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, hűlni hagyjuk.
  3. A zselatint pár percre hideg vízbe áztatjuk, alaposan kinyomkodjuk, majd 0,5 dl meleg tejszínben felolvasztjuk. Langyosra hűtjük.
  4. A többi tejszínt kemény habbá verjük, hozzáforgatjuk az olvasztott csokoládét és a rumos-cukros kávét.
  5. A krémet 4 kis kávéscsészébe vagy 2 üvegpohárba töltjük, és díszítésül tejszínhabrózsát nyomunk rá és/vagy megszórjuk kevés kakaóporral. Édes kekszet kínálunk hozzá.