2014. december 31., szerda

Virslis, kelt túrókifli






Ennek a receptnek az eredetijét anno egy ismert receptgyűjtő oldalon néztem ki magamnak, és 3 alkalommal el is készítettem. Egyszer még útravalónak is ezt sütöttem, amikor koncertre mentünk a fővárosba.
Aztán valahogy feledésbe merült a recept. Most, amikor szilveszterre való sósságok után kutattam a neten, eszembe jutott ez a kifli, és úgy éreztem, szívesebben ennék ilyet, mint sima főtt virslit a szokásos körítéssel. Kicsit azonban változtattam, és vaj helyett olívaolajat használtam, illetve némi tk lisztet, és még egy kis fűszert is csempésztem bele. Ha lehet, nekünk így még jobban ízlett, és bizony a jó részét ma ebédre be is termeltük. :D Ezért bátran ajánlom az óév utolsó napjára – vendégeink körében biztos sikert arathatunk vele. :)


Minden kedves Olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok! :)









Hozzávalók 12 kiflihez:

6 szál frankfurti virsli (lehet füstölt is)
30 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
25 dkg túró
2 tojás
2 ek olívaolaj
1 ek szárított csili
1 ek kakukkfű
1 tk só
1 dl tej
2,5 dkg élesztő
1 ek cukor
3 dkg reszelt parmezán sajt a szóráshoz

elkészítés:

  1. Egy kis tálkába belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot és 1 evőkanál finomlisztet, a langyos tejjel együtt simára keverjük és letakarva felfuttatjuk.
  2. A kétféle lisztet tálba szitáljuk, elvegyítjük a fűszerekkel és a sóval, elmorzsoljuk a villával előzőleg áttört túróval, és a 2 felvert tojás nagy részét, valamint az olajat is hozzáadva közepesen lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
  3. A virsliket keresztben kettévágjuk, kevés mangalicazsíron minden oldalukon megpirítjuk, majd hűlni hagyjuk.
  4. A megkelt tésztát lisztezett deszkán finoman átgyúrjuk, kb. 30x35 cm nagyságú, 1 cm vastag téglalappá nyújtjuk, amit hosszában kettévágunk, az így kapott tésztasávokat pedig egyenlő szárú háromszögekre vágjuk.
  5. Egy virslidarabot a tésztaháromszög talpa felőli részére helyezünk, és a csúcs felé haladva feltekerjük. Így járunk el a többi tésztával is, majd a megtöltött kifliket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük.
  6. Tetejüket megkenjük a maradék felvert tojással, megszórjuk reszelt sajttal, meleg helyen még 20 percet kelesztjük, majd előmelegített sütőben készre sütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc




















2014. december 30., kedd

Egy szuper nap emlékei


Ági barátnőmmel pár éve a neten ismerkedtünk össze egy népszerű receptgyűjtő oldalon, és egy idő után őrült levelezésbe kezdtünk. Ennek nyomán jól összebarátkoztunk, ami odáig „fajult”, hogy már napi szinten beszámoltunk egymásnak a történésekről. De valahogy nem jött ki úgy a lépés, hogy személyesen is találkozzunk. Míg nem idén ősszel végre összejött a várva-várt pillanat. A nagy találkozás olyan jól sikerült, hogy ők is, mi is úgy éreztük, ezt meg kell ismételni.
Ági karácsony előtt kedves meghívással lepett meg bennünket, mi pedig nem mondtunk nemet, sőt igencsak vigyorogtunk. Az újbóli összeröffenés épp tegnap esett meg, és mi most is nagyon jól éreztük magunkat velük – irtó hamar elrepült az a néhány óra. Mind a négyen megállapítottuk, hogy az ismétlést is meg kell ismételni. :D

Ági szuper háziasszonyhoz méltón kitett magáért: háromféle süteménnyel és sós ropogtatnivalóval kényeztetett bennünket, sőt ezen kívül még ajándékokat is kaptunk tőlük. Számomra a legkedvesebb a fotón látható nyaklánc, ami azért is különleges, mert Ági saját kezűleg készítette. Nagyon örültem neki. Ezúton is köszönöm!





Az örömöm pedig akkor vált teljessé, amikor 10 hónapos kisfiukat a karomba vehettem, aki egy mindig mosolygós tünemény – elvarázsolt. :)








2014. december 29., hétfő

Citromos pulykamellszeletek sárgarépás-mandulás burgonyapürével






A múltkor nagyon ízlett nekünk az édes, csípős csirkenyárs, ezért kedvet kaptam valami hasonlóhoz. Mivel maradt még pulykamellem, illetve egy árva szál répám, valamint korábbról egy kis pirított mandulapelyhem, ezért ezeket mind összeházasítottam, és kikerekedett belőle ez a finom ebéd. Nem lepődtem meg, hogy ízlett, ui. az édeskés mártásokban sült husit jó ideje szeretem/szeretjük.
Számomra a pirított mandulapehely kimondottan kellemes a burgonyapürében, amit a répa élénk színe csak még inkább feldob. :)

Akár szilveszterre is jó választás lehet.








Hozzávalók 2 személyre:

40 dkg pulykamellfilé
3 dkg vaj

őrölt fekete bors
1 nagyobb, kezeletlen citrom
2 jó ek sárgabaracklekvár

Körethez:
50 dkg krumpli (tisztítva mérve)
1 szál (kb. 10 dkg) sárgarépa
3 ek mandulapehely
őrölt szerecsendió

4 dkg puha vaj

elkészítés:

  1. A krumplit és a répát meghámozzuk, előbbit nagyobb, utóbbit kis kockákra vágjuk, sós vízben, együtt puhára főzzük, majd leszűrjük és lecsepegtetjük. (A répát a krumplitól külön, gőz fölött is megpárolhatjuk, hogy megmaradjanak benne az értékes vitaminok.)
  2. Villával összetörjük (nem baj, ha a répát nem teljesen pürésítjük), sózzuk, belekeverjük a vajat, szerecsendióval fűszerezzük, majd hozzáadunk a száraz serpenyőben előzőleg megpirított mandulapehelyből 2 evőkanállal. (A maradék mandulapelyhet majd a díszítéshez használjuk.)
  3. A citromot alaposan megmossuk, szárazra töröljük, félbevágjuk, az egyik felének a levét kifacsarjuk, másik felét karikákra vágjuk.
  4. A húst felszeleteljük, enyhén kiklopfoljuk, és a szeleteket mindkét oldalukon meghintjük borssal.
  5. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a vajat, a hússzeleteket pirosra sütjük, közben sózzuk, majd kivesszük a zsiradékból, félretesszük, a visszamaradt zsiradékot pedig felöntjük a citromlével, és elkeverjük benne a lekvárt. Ha túl savanyú, hozzákeverhetünk egy kis mézet.
  6. A húst visszatesszük a citromos-lekváros szószba, összerotyogtatjuk, majd tálra rendezzük, és citromszeletekkel díszítjük.
  7. A köretet közben serpenyőben megmelegítjük, megszórjuk a félretett mandulapehellyel, és a húshoz adjuk.

Megjegyzés:

A húst csak tálaláskor díszítsük a citromszeletekkel, különben megkeményedik. Újbóli melegítés hatására azonban újra felpuhul.




















2014. december 18., csütörtök

Mézes, diós kalács






A névnapomra olyan süteményt akartam sütni, amit még sosem készítettem, ugyanakkor illik az adventi időszakhoz is. Elég hamar eldöntöttem, hogy kelt tészta lesz, és mivel diós kalácsot még sosem sütöttem, egyértelműnek látszott, hogy dió kerül majd bele – ezzel nem is magamnak, hanem elsősorban a Kutyafülnek kedvezve. Van ugyan egy jól bevált kalácsreceptem, ami hagyományosan tojással, vajjal készül, de ezúttal nem azt szerettem volna használni, hanem segítségül hívtam azt a süteményes könyvet, amit gyerekkoromban csodálattal lapozgattam, és amiből már készítettem 2-3 édességet.
Találtam is egy tetszetős ételfotót és egy hozzá tartozó, első ránézésre jónak tűnő receptet, de mivel abban vegyesen volt mák és dió, ezért azon változtatva, a mákot mellőztem, ugyanis nem rajongunk érte. A leírás szerint eredetileg négyféle lisztből készül ez a kalács, de nem szerettem volna annyira elvinni a reformkonyha irányába, ezért kétfélét használtam, kicsit még így is izgulva, hogy milyen lesz.
A méztől csöppet ódzkodtam - mert egyikünk sincs oda érte -, de arra tippeltem, hogy a kész kalácson majd nem nagyon fog érződni. Azért is maradtam a méz mellett, mert utáljuk, ha ropog a cukor a fogunk alatt – sajnos bizony előfordult már, hogy valamelyik rokonunk bejglijében vagy kalácsában nem olvadt fel rendesen a cukor, és olyankor finnyogva otthagytuk a sütit. Így nem kockáztathattam – a mézet választottam. Nem bántam meg, mint ahogyan a Graham-liszt használatát sem - szerintem nem rontja el.
Ez a kalács egyébként nem olyan édes, mint ahogyan azt általában megszoktuk a diós kalácsok/bejglik esetében. Aki tehát édesebben szeretné, az nyugodtan tegyen bele több mézet.

A sütis könyv sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, mert nem ez az első recept, ami 1-2 infót tekintve hiányos, vagy éppen a hozzávalók mennyisége kapcsán fogalmazódhat meg bennünk a kérdés, hogy vajon tényleg jó cukrásznak nevezhető-e az, aki írta. Most is felül kellett bírálnom, és főleg a formázást illetően haragudtam rá, mert a kész kalács egyáltalán nem úgy nézett ki a valóságban, mint ahogyan a könyvben. Pedig pont az tetszett meg benne, hogy olyan érdekes rajzolatot ad a töltelék és a tészta játéka a feltekerésnek és a megcsavarásnak köszönhetően, illetve a teteje is mutatós. Ehelyett olyan lett, mint a jól ismert bejgli. Persze így is szemrevaló. :)
Egy szó, mint száz, finom volt, és már aznap elfogyott. :)









Hozzávalók 25 cm-es dobozformához:

Tésztához:
15 dkg + 1 ek finomliszt
10 dkg Graham-liszt
1 citrom reszelt héja
2 dkg élesztő
5 dkg folyékony méz
kb. 1,3 dl tej
csipet só

Töltelékhez:
25 dkg darált dióbél + néhány szem a díszítéshez
1 mk őrölt fahéj
12,5 dkg folyékony méz
4 ek tej
2,5 dkg olvasztott vaj

Tetejére:
1 ek sárgabaracklekvár
2,5 dkg olvasztott vaj

elkészítés:

  1. Egy kis tálkába belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 5 dkg mézet és 1 ek lisztet, és a tejjel simára keverjük, majd letakarva felfuttatjuk.
  2. A liszteket, a sót és a reszelt citromhéjat összekeverjük, majd a felfuttatott élesztőt is hozzáadva tésztává gyúrjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
  3. A töltelékhez a darált diót elvegyítjük a fahéjjal, lábosba tesszük, hozzáadjuk a tejet és a mézet, felforraljuk, majd a tűzről levéve belekeverünk 2,5 dkg vajat. Néhányszor megkeverve teljesen kihűtjük.
  4. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kb. 28x38 cm-es téglalappá nyújtjuk, egyenletesen elkenjük rajta a tölteléket (én 2 sütőpapír között akkorára nyújtottam a tölteléket, mint amekkora a tészta, és így helyeztem rá), a két rövidebbik végét ráhajtjuk a töltelékre, feltekerjük, és akkorára formázzuk – kicsit kihúzogatva vagy éppen összefelé nyomkodva –, hogy kitöltse a sütőformát.
  5. A feltekert kalácsot óvatosan megtekerjük, beletesszük a sütőpapírral bélelt formába, letakarva addig kelesztjük még, amíg a sütő bemelegszik, majd a tetejét megkenjük a maradék vajjal, és sütőbe toljuk.
  6. A kész kalácsot 10 percig a sütőben hagyjuk – a sütőajtót kicsit nyitva hagyva –, majd rácsra tesszük, tetejét konyhai ecset segítségével megkenjük lekvárral, feldíszítjük a félretett fél diószemekkel, és hagyjuk kihűlni. Ezután kivesszük a sütőformából, és már lehet is szeletelni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc



 

















Forrás: Édességek (Nova szakácskönyvek)



2014. december 16., kedd

Mogyorós kiflik







Nem jellemző, hogy mogyorót használok, ui. a dió az abszolút kedvenc nálunk, de most kedvet kaptam hozzá, amikor megláttam a neten. Persze elkészíthettem volna dióval is, de nagyon kíváncsi voltam rá, milyen a mogyorótöltelék, mert ilyen formában még sosem kóstoltam. A mogyorónak ráadásul karácsonyi hangulata van, és már csak ezért is ki akartam próbálni.
A recepten csak annyi változtattam, hogy egy kicsivel kevesebb vajat tettem a tésztába, mert az előírt mennyiséget iszonyú soknak ítéltem. Ezzel a 10 dkg-nyival is brutális, féltem is, hogy nem lesz jó, de kár volt aggódni, mert igazán finom és könnyű lett. A mogyoró pedig hangsúlyosan érződik benne, ami nem is csoda, hiszen rengeteg van benne. :D Azt hittem, túl sok lesz a töltelék, de utóbb csak 1 teáskanálnyi maradt ki. Meg lehet tölteni kevesebbel is, de szerintem ennek a kiflinek éppen az a lényege, hogy fürödjön a mogyoróban. :D













Hozzávalók 24 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
4 dkg cukor
csipet só
10 dkg olvasztott vaj
1 tojássárgája
0,75 dl tej
1,5 dkg friss élesztő

Töltelékhez:
15 cukor
1,25 dl víz
30 dkg darált mogyoró
5 dkg puha vaj

Tetejére:
1 tojássárgája + 1 ek tejszín a kenéshez
vaníliás porcukor a szóráshoz

elkészítés:

  1. A tésztához az élesztőt kis tálkába morzsoljuk, hozzáadunk 2 dkg cukrot és 2 dkg lisztet, a meglangyosított tejjel együtt simára keverjük, és lefedve felfuttatjuk.
  2. A többi lisztet tálba szitáljuk, elvegyítjük a maradék cukorral és a sóval, közepébe mélyedést nyomunk, beletesszük a langyosra hűlt vajat, a szobahőmérsékletű tojássárgáját, és a felfuttatott élesztős tejet is hozzáöntve lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen 1 óra alatt megkelesztjük.
  3. Közben a töltelékhez a cukrot és a vizet lábosba tesszük, felforraljuk, majd csökkentjük alatta a lángot, hozzáadjuk a darált mogyorót és a vajat, alaposan összekeverjük, elzárjuk alatta a lángot és langyosra hűtjük.
  4. A tésztát lisztezett deszkára borítjuk, finoman átgyúrjuk, majd kb. 45x30 cm-es téglalappá nyújtjuk.
  5. A hosszabbik oldalától kezdve 6 db, kb. 7,5x30 cm-es sávokra vágjuk, amiket vízszintesen félbevágunk. Így 12 db, kb. 7,5x15 cm-es téglalapot kapunk.
  6. Ezeket átlósan félbevágjuk, ami 24 db derékszögű háromszöget ad ki, majd mindegyiket gazdagon megkenjük a töltelékkel, és a rövidebbik száruktól kezdve, azok csúcsait finoman széthúzva a 3. csúcs felé haladva feltekerjük. (Nem baj, ha a töltelék kibuggyan belőle.)
  7. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, a tetejüket megkenjük tejszínnel elkevert tojássárgájával, és előmelegített sütőben egymás után aranybarnára sütjük.
  8. A kész péksütiket rácsra tesszük, így hagyjuk langyosra hűlni, majd pedig meghintjük vaníliás porcukorral.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc



 













az elkészítés főbb lépései



Forrás: lecker.de



2014. december 14., vasárnap

Habos citromdesszert






Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyre kevésbé bírom a karácsonyi traktát, egyszerűen nem esik jól nap nap után annyit enni, miközben persze fáj a fogam a sok finomságra.
A tartalmas fő fogások után nem könnyű helyet hagyni a szintén nem éppen könnyűnek mondható ünnepi sütiknek is. Éppen ezért Anyával megbeszéltük, hogy idén karácsonykor csak egyetlen nehezebbnek mondható édességet fogok készíteni, az elmaradhatatlan diótortát, ami nálunk már hagyomány, de ezen kívül nem sütök semmi egyebet. Úgy is ott lesz még a bejgli, amit Anya szokott készíteni.
De hogy azért legyen még egyéb finomság is, Anya valami olyat kért tőlem, ami nem csak az elkészítését tekintve nevezhető könnyűnek, hanem a gyomrunkat sem terheli majd meg olyan nagyon. Ezért esett a választás erre az üde, gyümölcsös krémre, ami már első kóstolásra belopta magát a szívembe, mert eleve citromimádó vagyok. De nem csak én vélekedtem így erről a desszertről, hanem az egész család. :)
Bár még nincs karácsony, de advent 2. vasárnapja pont kapóra jött a krém tesztelésére, illetve főpróba gyanánt, de a blogra való felkerülése 1 hetet csúszott. Szerencsére nem vagyok elkésve - a receptet advent 3. vasárnapján is megoszthatom veletek. ;)

Ha valakinek megakadt a szeme ezen a desszerten, de karácsonyra már nem fér bele a menübe, sebaj - szilveszterre tökéletes választás lehet.










Hozzávalók 4-6 személyre:

Citromhabhoz:
6 tojássárgája
2 tojás fehérje
8 dkg cukor (lehet több is, aki édesebben szereti)
2 kezeletlen citrom
2 dl habtejszín
1 cs. vaníliás cukor
csipet só
5 zselatinlap

Tetejére és díszítéshez:
4 tojás fehérje
18 dkg cukor
1 kis zöldcitrom héja vagy citromfű, esetleg citromszeletek

elkészítés:

  1. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. A tojásokat szétválasztjuk, 4 tojás fehérjét hűtőbe, a maradék kettőt pedig külön tálkába tesszük.
  2. A sárgáját a cukorral pár perc alatt robotgéppel krémesre kavarjuk és hozzáadjuk az alaposan megmosott és szárazra törölt citromok héját és 3 evőkanál kivételével a levüket is.
  3. A zselatinlapokat alaposan kinyomkodjuk, feloldjuk a félretett 3 evőkanálnyi felmelegített citromlében, kihűtjük, elkeverjük 3 evőkanál tojáskrémmel, majd a többi krémhez keverjük. Hűtőbe tesszük, amíg a krém zselésedni nem kezd. (Vigyázat, 2-3 perc elég neki!)
  4. A tejszínt először csak félig, majd a vaníliás cukrot is hozzáadva, kemény habbá verjük, csakúgy, mint a félretett 2 tojás fehérjét a csipet sóval.
  5. A krémhez először a tejszínhabot forgatjuk hozzá, majd pedig a fehérjehabot, szétosztjuk 4 margaritás vagy bármilyen szép, talpas pohárban, és folpackal lefedve hűtőbe tesszük min. 3-4 órára.
  6. A megmaradt tojásfehérjét egy csipet sóval fényes, kemény habbá verjük, miközben kisebb adagokban hozzászitáljuk a cukrot.
  7. A fehérjehabot lazán a citromkrémre kanalazzuk, a kanál hátával csúcsosra alakítjuk, és karamellizáló pisztollyal óvatosan, hogy a pohár el ne repedjen, világosra karamellizáljuk. Zöldcitrom héjával vagy citromfűvel díszítjük.

Tipp:
A krémet egy nagyobb kehelyben is feltálalhatjuk, és mindenki szedhet belőle magának. Így akár 6 személyre is elegendő lehet.

Megjegyzés:
A desszertet lehetőleg a készítése napján fogyasszuk el, mert nem hőkezelt tojást tartalmaz!













Forrás: lecker.de



2014. december 12., péntek

Túrós kakaópite






Az utóbbi időben egymás utáni napokon négyszer is készítettem tejpitét, azelőtt meg soha, pontosabban idén nyáron életemben először egy banános változatot próbáltam ki. Aztán feledésbe merült, most viszont eléggé rákaptunk. Gondoltam, épp itt az ideje, hogy vigyek bele valami kis csavart, ezért került bele túró, aztán később mascarpone. Annyira tetszett nekünk az eredmény, hogy a Kutyafül azt mondta, máskor is így kellene csinálnom. De jó! :D Következő alkalommal azt találtam ki, hogy tej helyett kakaóval készítem. Bár életem párja nem rajong a kakaóért, mégis meg volt elégedve vele. Sőt még egy barátnőmön is leteszteltem, aki mindjárt megevett belőle két csillagot és egy fenyőfát, és tele szájjal motyogta bólogatva, hogy nagyon jó. Én nem tudok választani - nekem tetszik tejjel és kakaóval is.

Ideális reggeli lehet belőle karácsonykor, és bár felvághatjuk hagyományosan négyzetekre is, de a gyerekeknek nagy örömet szerezhetünk vele, ha az ünnephez kapcsolódó kiszúróformákkal különböző alakúra formázzuk – így olyan jópofák.










Hozzávalók 19x25 cm-es tepsihez:

Pitéhez:
3,5 dl tej
1 csapott ek cukrozatlan kakaópor
3 tojás
9 dkg cukor
15 dkg túró
8 dkg vaj
15 dkg finomliszt
4-5 dkg mazsola vagy bármilyen aszalt gyümölcs akár vegyesen is, pl. sárgabarack/ananász/sárgadinnye
vaj a forma kikenéséhez

Tetejére:
1,5 ek porcukor
1 mk őrölt fahéj

elkészítés:

  1. Elkészítjük a kakaót: a tejet lábosba öntjük és felforrósítjuk. A kakaóport és 2 dkg cukrot bögrébe teszünk, hozzámerünk 4-5 evőkanálnyit a forró tejből, csomómentesre keverjük, majd folyamatosan kevergetve, lassan a többi tejhez öntjük és felforraljuk. Kihűtjük.
  2. A vajat felolvasztjuk és hagyjuk langyosra hűlni. A tepsit kivajazzuk.
  3. A tojásokat tálba ütjük, beletesszük a maradék cukrot, robotgéppel fehéredésig verjük, majd hozzáadjuk az előzőleg villával áttört túrót is, az egészet krémesre dolgozzuk, majd hozzáöntjük az olvasztott vajat.
  4. A kakaóval felváltva, kisebb adagokban belekeverjük a lisztet, és a tésztamasszát a tepsibe öntjük.
  5. A mazsolát szépen elosztva a túrós kakaómasszára szórjuk, és amíg a sütő bemelegszik, hagyjuk, hogy megszívják magukat nedvességgel.
  6. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, a tepsiben hagyjuk langyosra hűlni, majd felszeleteljük, vagy kiszúróformákkal alakítjuk különböző formájúra.
  7. Tetejét meghintjük fahéjas porcukorral, és tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc







 






















A recept a Kifőztük magazin decemberi számában is megjelent. :)



2014. december 10., szerda

Tojáshabos-rumos kávé






Ki ne ismerné a „kavart tojást”, pontosabban a cukorral kikavart tojássárgáját?! Gyerekkoromban édesség híján Mamám mindig ilyet csinált nekem, és akkoriban nagy örömmel kanalaztam ezt az egyébként borzasztóan édes, hipp-hopp elkészíthető krémet. Azt hittem, ez semmi másra nem jó, csak arra, hogy mentőövként szolgáljon, ha nincs otthon egyéb nyalánkság.
Aztán gimis korom körül újra előkerült a kavart tojás, de kicsit más formában. Maga a tojáskrém persze ugyanúgy készült, de a felhasználási mód számomra újdonságnak hatott - apukám volt az, aki új magasságokba emelte előttem.
Abban az időben a kávéról még csak az jutott eszembe, hogy jaj, de keserű, de Ápásos magabiztosan tette elém azt a kávéverziót, amit szerinte imádni fogok majd, ha megkóstolom. Így lett. Ez volt az a bizonyos kávé: tojáshabbal, rumosan vagy akár anélkül. :)
Apukámmal - az ő mániája miatt - vékony falú, míves kávéscsészéből iszogattuk, de mivel ebből a kávéból sosem volt elég fejenként egy adag, így hamar elfogyott a 2. főzet is. Ezt szem előtt tartva, én most rögtön dupla adagot készítettem, úgy is elfogy-alapon.
A Kutyafül még sosem ivott ilyen kávét, és csodálkozott, eddig miért nem kóstoltattam meg vele. A vicc az, hogy én is csak most készítettem először, de a Kutyánszki reakcióját látva bizonyosan nem utoljára.

A melengető rumnak köszönhetően hideg téli napokon kifejezetten kellemes ital. :)










Hozzávalók 2-4 személyre:

2 dl frissen főzött presszókávé
20 ml Portorico rum (lehet kevesebb is, ízlés szerint)
2 tojás sárgája
3,5 dkg porcukor

elkészítés:

  1. Egy csőrös üveg edényben vagy nagyobb bögrében a tojások sárgáját a cukorral együtt robotgéppel habosra kavarjuk.
  2. Két vastag falú üvegpohárba forró vizet öntünk, hogy előmelegítsük a poharakat, és közvetlenül azután, hogy elkészült a kávé, kiöntjük belőlük a vizet.
  3. Lefőzzük a kávét, a rummal együtt a tojáskrémhez öntjük, alaposan összekeverjük, felhabosítjuk, majd az előmelegített poharakba töltjük.

Megjegyzés:
Ez a kávémennyiség 4 személyre is elegendő, ha kávéscsészékben kínáljuk fel.