2013. augusztus 5., hétfő

Tejszínes-paprikás hagymamártásban sült csirkemell tejes tönkölynokedlivel







Amikor Anyáék nemrégiben 1 hétre elmentek kirándulni, majd hazaérkezvén majdnem belefulladtak a sárgabarack befőzésbe, az én feladatom volt vasárnapi ebédet főzni. Anya kívánságára akkor ezt az ételt készítettem, mert ez a kedvence. Nokedlit rendelt hozzá. Most ismét ezt főztem, mert úgy éreztem, itt a helye a blogon. Könnyen, gyorsan elkészíthető és csudafinom. Igazából ez az étel az egyik legkedvesebb a szívemnek, de főleg a gyomromnak. :D
Ezt a mártást a családban mindenki nagyon szereti, és én ezzel készítem a hortobágyi palacsintát is. De az alapjául szolgáló paprikás vöröshagymakrémet csak úgy magában, tejszín nélkül, tejfölös tésztával vagy túrógaluskával is össze szoktam keverni.
Nokedlit, vagy ahogy felénk nevezik, galuskát nagyon sokáig igen ritkán főztem, mert valahogy sosem jutott az eszembe, pedig nagyon szeretem. De azt az igazán finom fajtát, ami tükörfényesre van kidolgozva, kizárólag az apukám tudja úgy elkészíteni, ahogy én azt kiskoromban megszoktam. Életem legelső galuskáját viszont nem Ápá útmutatása szerint, hanem kedves távoli barátnőm, Fahéj receptje alapján csináltam, és nálunk nagyon bevált ez a tejjel készült változat. Mi mindig tejföllel esszük, mert abból sohasem elég, sőt egy jó ideje kizárólag fehér tönkölylisztből készül. Ízre és állagra pontosan olyan, mintha sima lisztből lenne. :)







Hozzávalók 4-5 személyre:

Húshoz:
70 dkg csirkemellfilé
3 ek. szilárd mangalicazsír
2 nagy fej vöröshagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
1 púpozott ek. pirospaprika (édes-nemes)
őrölt fekete bors

fehér tönkölybúzaliszt
2,5 dl tejszín
12 dkg tejföl
1,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
2 dl víz

Nokedlihez:
40 dkg fehér tönkölybúzaliszt
2 tojás
2,5 dl tej
2 ek. napraforgóolaj
1 tk. só
1 ek. szilárd mangalicazsír

elkészítés:

  1. A húst kisebb szeletekre vágjuk (nekem 20 szelet lett), 2 ív folpack között enyhén kiklopfoljuk, enyhén sózzuk és borsozzuk, majd a szeleteket mindkét oldalukon lisztbe mártjuk.
  2. Egy nagy serpenyőben 2 evőkanál zsírt hevítünk, és hirtelen kisütjük a hússzeleteket. Félretesszük.
  3. A mártáshoz a vöröshagymát lereszeljük vagy késes mixerrel nagyon finomra aprítjuk, és a maradék zsíron megdinszteljük. Közben sóval, borssal ízesítjük.
  4. Hozzákeverjük az áttört fokhagymát, együtt is sütjük még fél percet, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a pirospaprikát, és felöntjük a vízzel. Fedő alatt pároljuk 5 percig.
  5. Fedő nélkül főzzük tovább, amíg a levét kissé el nem fövi (botmixerrel pürésítjük, ha előzőleg nem reszeltük le a hagymát), majd hozzáöntjük a tejszínt, összeforraljuk, és végül besűrítjük a kevés vízzel és keményítővel csomómentesre kevert tejföllel.
  6. Egy hőálló tál alján elosztjuk a mártás harmadát, elrendezünk rajta néhány hússzeletet, majd még egy sor mártás és egy sor hús következik, amit befedünk a maradék mártással. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje kicsit pirulni nem kezd.
  7. A nokedlihez a tojást felverjük, alaposan elkeverjük a többi hozzávalóval, és forrásban lévő, bő, sós vízbe szaggatjuk. Ha a nokedlik feljöttek a víz felszínére, még 2 percig főzzük.
  8. A kész nokedlit leszűrjük, alaposan lecsepegtetjük, majd forró zsíron megfuttatjuk. A hússal együtt tálaljuk. Tejfölt és csalamádét kínálunk hozzá.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc











14 megjegyzés:

  1. Arra a húsos palacsintára miért írtad, hogy ál-hortobágyi? :)

    VálaszTörlés
  2. :) Kedves PO! Azért, mert még nem csináltam igazi hortobágyit, és eredetileg biztos nem úgy készül ahogy én csinálom. :D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon finom lehet! Nem csodálom, hogy Anyukádnak ez volt a kívánsága! :)

    VálaszTörlés
  4. És hol a hagymakrém?

    VálaszTörlés
  5. Köszi, örülök, hogy annak látod! :)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Névtelen! A mártás hozzávalóinál vastagabb betűkkel szedve linkként láthatod, csak rá kellene kattintanod. :)

    VálaszTörlés
  7. @Macskanyelv: én egyszer már megkutattam ezt a témát. Valójában a HH palacsinta vendéglősök találmánya, a hortobágyi jelzőt meg csak úgy ráaggatták :)
    Szerintem finom lehet ilyen szósszal, amit most készítettél. Tudod, bundázzák is, de az már nagyon barokkos :))

    VálaszTörlés
  8. Örülök, hogy tetszik PO! :) Apukám nagy szakértője az ételeknek, majd tőle is megkérdezem, mi fán terem a hortobágyi húsos palkó. Szerencsére nekünk nagyon bevált ezzel a paprikás, hagymás szafttal úgy, ahogy én készítem.
    Amúgy én is szoktam rántott palacsintát csinálni, de azt mi a hagyomány szerint tartár mártással esszük, de múltkor kipróbáltam mellé a kaporszószt is, és úgy is fini volt.

    VálaszTörlés
  9. Egyszer én is írtam arról, hogy olyan gazdag, színes világ lehetne a sós töltetű palacsintáké. Én a galette sarrasin nyomvonalán indultam el, készítettem spenótos, kapros ordás, póréhagymás, tepertőkrémes töltelékkel...
    A posztodról eszembe jutott, hogy egyszer B. Marcsi beszélgetett egy séffel, aki a paprikás krumplit egy finom paprikás mártással készítette. Igen jónak találták :)

    VálaszTörlés
  10. Igen, a sós töltelékes palacsinták nagy kedvenceim, igaz, a válogatósságom miatt csak kevés félét szeretek ezekből. A tejfölös-sajtos palacsintát anyukám sokat készítette gyerekkoromban, ezért nekem az a kedvencem az egyszerűbb típusú sós palacsinták közül. Azt is nagyon szeretem, ha magába a tésztába van belkeverve a reszelt krumpli vagy cukkini.

    VálaszTörlés
  11. Válogatóóóóóóóóóóóóóóóós gasztroblogger vagyoooool??? :P

    VálaszTörlés
  12. :D Nagyooooon!!!!! :D De azért szerencsére némileg javult a helyzet kiskorom óta.

    VálaszTörlés
  13. Juj... még mindig csuda klasszul hangzik! :) Nagyon guszta! Kérhetek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Bár, én asszem ezeket a képeket is lecserélem majd egyszer. :D Még jó, hogy az ételen nem kell változtatni semmit. :D Hogy te is megbizonyosodhass róla, küldök belőle egy szép nagy tányérral, sok nokedlivel és tejföllel. ;)

      Törlés