2012. augusztus 3.

Húsvéti kalács







A kalács számomra mindig is maga volt a csoda. Féltem is tőle rendesen. Kinéztem magamnak egy receptet egy ismert receptes oldalon, és azt nézegettem sokáig. Elképzeltem milyen szép is lenne a húsvéti asztalon. Ott illatozna, Anyáék meg csak néznének, hogy jé, már kalácsot is sütök. Tudtam, hogy egyszer nekifogok én, csak még nem jött el az ideje. Aztán nézegettem más recepteket is, nem tudtam, melyiket válasszam, de végül a legelsőnél maradtam, némi vajmennyiség változtatással. Azóta többször megsütöttem, legutóbb épp húsvétra.
Amikor az ember valami olyat készít, amit gyerekkora óta imád, és azt hallja, hogy milyen nehéz jól megcsinálni, és többször tapasztalja, hogy micsoda finom az íze, milyen nagyszerű az állaga, akkor nem könnyű felnőttként odaállni, és egyedül megcsinálni. Főleg, ha olyan apja van az ember lányának, aki szereti misztifikálni bizonyos ételek elkészítését, mintha az legalábbis utánozhatatlan tökély lenne, vagy csak a beavatottak lennének képesek prezentálni. Ezután még kérdés, hogy miért nem álltam neki csak úgy ukkmukkfukk?
Aztán rájöttem, hogy nem kell ám a zabszemet tartogatni abban a bizonyos lyukban. A kelt tésztáim egyre jobbak – miért ne sikerülne az a „csodakalács”?! Már a szót is utálom! Nincs benne ui. semmi csoda. Vagyis van, csak másként. ;) Viszont tényleg nem lehetetlen jót alkotni. Csak be kell tartani a hozzávalók arányát, a dagasztás kapcsán kitartónak kell lenni (bár azóta már ez a hitem is megdőlt), és szeretni kell azt a kelt tésztát. Ne higgyünk hát a „misztifikálóknak”, hanem bízzunk magunkban, és süssünk bátran kalácsot! ;)
Ha apukám tudná, hogy végül olyan kelt tészta dagasztására vállalkoztam, amire ő mindig büszke volt, bizonyára hanyatt esne a székkel, amin épp ül, és nem hinne sem a szemének, sem az ízlelő-bimbajának. Pedig nem tettem egyebet, mint azt, hogy jó receptet választottam, és volt türelmem megdagasztani a tésztát. Eleinte azonban sülés közben újra és újra szétmászott a fonás, és odalett a szépséges külalak. Fontam szorosra, akárcsak lazára, de nem ez volt a nyitja. Talán a vaj a megoldás kulcsa, attól csúszott szét? Ki tudja? Tovább próbálkoztam, aztán egyszer csak már nem mászott szét. :) Szezámmagos formakalácsnak is megsütöttem már, de ez a kis finomságos mindenhogy jó.

A receptben leírt mennyiségekből most 2 kisebb méretű kalács készült. Kb. 25 perc alatt megsült, és jól látható, hogy így sem kicsi. De olyan hamar rárepültünk, hogy nem tudtam lemérni. :D







Hozzávalók 2 kisebb vagy 1 nagy kalácshoz:

60 dkg finomliszt
3 tojássárgája
8 dkg porcukor
1 ek. só
7 dkg vaj
kb. 3 dl + 1 ek. tej
2,5-3 dkg friss élesztő

elkészítés:

  1. A lisztet tálba szitáljuk és elkeverjük a porcukorral. A közepébe fészket készítünk, belemorzsoljuk az élesztőt, egy kevés tejjel és liszttel simára keverjük, és letakarva felfuttatjuk.
  2. Hozzáadjuk a sót, a többi tejjel elkevert tojássárgája nagy részét (a maradékot elkeverjük egy 1 evőkanál tejjel, és félretesszük a kenéshez), és összeállítjuk a tésztát.
  3. A langyosra hűlt, olvasztott vajat fokozatosan adagolva hozzá, sima felületű tésztává dagasztjuk. Kivajazott kelesztőtálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük. (Egy idős néni szerint úgy is dagaszthatjuk, hogy munka közben kisebb szüneteket iktatunk be, kelni hagyjuk a tésztát, majd folytatjuk a dagasztást. Tapasztalatom szerint azonban erre semmi szükség, rövid dagasztási idő is elég neki.)
  4. Ha megkelt, tetszés szerinti mennyiségű darabokra vágjuk, attól függően, hogy hányas fonatot szeretnénk készíteni, majd mindegyiket meggömbölygetjük, és letakarva, negyedórát pihentetjük.
  5. A gombócokat egymás után megsodorjuk, szép hasasra. (Amennyiben 3-nál több fonatot szeretnénk, a tésztakígyókat a felső végüknél fogva összeragasztjuk.)
  6. Hármas fonás esetén (lásd a képeken!) a tésztakígyókat nem ragasztjuk össze, hanem a közepüknél fogva egymásra fektetjük, és magunk felé haladva megfonjuk.
  7. A félig megfont kalácsot átfordítjuk, hogy most az alja legyen felül, és folytatjuk a fonást a kalács másik vége irányába is. A fonás végeit jól lenyomkodjuk.
  8. A kalácsot a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, hosszanti irányban lekenjük a tejes tojássárgájával, és megkelesztjük.
  9. Sütés előtt közvetlenül ismét lekenjük, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 40 perc (2 kisebb kalács esetén kb. 25 perc)







6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. De cuki vagy, köszi! ♥ :) Annak örülök a legjobban, hogy 3 éve már Anya se vesz bolti kalácsot, hanem én sütöm nekik. :D

      Törlés
    2. Bizony az a legfinomabb. Ilyen kalácsokat egyetlen helyen sem árulnak. ;)

      Törlés
    3. Így van! És milyen jó, hogy mi tovább visszük a hagyományt. ;) Egyébként a régi bolti kalács még finom volt, a maiak kapcsán viszont nincs tapasztalatom, mert már egy ideje nem veszek.

      Törlés
  2. Ez számomra a "csodakalács"! Ízében, formájában,a sütésben egyaránt.Nagyon finom--volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Minden évben nagy örömmel adom át neked, mert jó látni, mennyire tudsz örülni neki. :)

      Törlés